Az építészet és minden csodája (meg a nem) - Mit tanul egy könyvmoly? projekt

Már pár hete érik ez a bejegyzés, és most kicsit más témát fogok felhozni, de mégis fontos a kis lelkemnek, hogy le legyen írva. Az ötlet Rékának a Bari olvasról pattant ki a fejéből, miszerint szívesen leírná, hogy mit tanul amúgy egy könyvmoly 'civil' énje, bebizonyítandó (és most őt parafrazálom), hogy nem minden könyvmolyból lesz bölcsész.

Ehhez a projekthez pedig felkért egy csapat egyetemistát, akik könyves blogolással is foglalkoznak, hogy írják le a véleményüket a szakukról, így egy kvázi tipplistát hozva létre az érettségi előtt állóknak. Vagy akár csak egy kis betekintést a blog képernyője mögötti emberbe.

Réka már tegnap megírta a projekt nyitó bejegyzését, ez elolvasható itt, most követem én is a saját szemléletemmel. Akik még részt vesznek a projektben: Könyvfikusz, Lizi Könyvországa, Varázstinta, Könyvkoktél és Milieux, kukkants rájuk, küldj nekik egy kis szeretetet.

No akkor, térjünk is rá a szakomra, az építészetre:

2015 óta tanulom az építészetet a bécsi TU-n (kvázi az osztrák Műegyetem), közben már megszereztem a Bachelor diplomám, most épp a Mestert nyűvöm. Igazából mindig is tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, egyszer hetedikben eldöntöttem, és így is maradt. Mindig is szerettem épületeket tapizni. Eredetileg ugyan a pesti suli is képben volt lehetőségként (fel is vetettem magam, de két passzív szemeszter után kijelentkeztem, Bécs jobban bejött), de a bécsi részben kényelmességből (egy óra az út haza), részben oktatásminőségi szempontból lett a nyerő.

Az alapképzés elvben 6 szemeszteres, de a valóságban a diákoknak kell egy jó nyolc félév, hogy készek legyenek vele, ha minőségi munkát is szeretnének végezni, nem csak összecsapni és minden tárgyból épp átcsúszni. Erre jön a mester még négy szemesztere, ami már inkább csak gyakorlati távlatbővítés.

A mutatott projektek a sajátjaim, amiket az alapképzés során gyártottam.
(A feliratok németül vannak, bocsi, de a portfóliómból másoltam ki őket.)

A pozitívumok:

Ha van benned egy nagy adag kreativitás, akkor érdemes a szakot mindenképpen a befutók között tartani. Az órák nagyja inkább a kreatív tervezésre irányul, sok a gyakorlat, nem kell annyit magolni hozzá. És még jobb, alig van benne matek! Ha kicsit berozsdásodott az integráló-deriváló képességed (ú, de át kéne néznem, nagyon régen volt az a gimi már), akkor sem fog összedőlni a világ. Egy fizika-fakt azért ajánlott, nehogy a ház dőljön össze.

Nagyon sok a páros és csapatmunka is, mivel egy igazi építészirodában sem egyedül dolgozik egy ember, egy kész terv egy nagy csapat közös munkája. Ezáltal újabb és újabb, hasonlóan gondolkodó emberrel tud megismerkedni az ember, és nem csak a koliszobájában kell kuksolnia naphosszat.

A fejekben élő kép pedig, hogy szobákat beterítő papírhegyeken görnyedünk, már nagyon idejét múlt, most már csak a számítógép felett görnyedünk, mindenre megvan a saját program, sokkal kényelmesebb így. (Bár ha kinyomtatnánk a gépen rajzolt terveket, azért beterítenének egy szobát.

Ezt a projektet már a második félévben össze tudod rakni.

A negatívumok:

Csak akkor vágj neki az építészetnek, ha tényleg terhelhető vagy, mert nem egy könnyed lötyögés ez a szak. Ha kész kell lenned az adott leadásra a tervekkel, akkor készen kell lenned, és akkor sajna az alvásnak, szociális és szerelmi életnek, étkezésnek a másodrangra kell visszacsúsznia. Itt nincs időd a magyar egyetemekről ismert 'szétisszuk a fejünket minden második este' típusú bulizós életnek. (Meg amúgy is, felnőttek vagyunk itt mind, viselkedjünk úgy is.)

A másik dolog, ami kicsit irritál a szakban, az a véget nem érő szöszmötölés. Hiába van meg a fejedben már a teljes alaprajz, egyszerűen örökké tart, mire mindet meg is rajzolod, még gépen is, napokat el kell szöszmötölnöd vele, mire azok a vonalak pont úgy néznek ki, ahogy szeretnéd. (Igen, igazából most is egy tervrajzon kéne szöszmötölnöm, de ahelyett inkább blogot írok.)

Ez a kedvenc projektem,
nagyon büszke vagyok az elegáns tartószerkezetre.

Néhány apróság, amit érdemes tudni:

- Bécsen belül sajnos elég nehéz elhelyezkedni a diplomával, a szak nagyon kedvelt, így a piac nagyon telített a friss diplomásokkal, de ha úgyis máshova tervezel menni a suli végezte után, akkor ez úgyse számít, nagyon jó a TU nemzetközi megítélése, hamarabb szerzel vele munkát, mint egy pesti építész diplomával.

- Semmiképp nem olcsó a szak. Ugyan tandíj nincs (még, amíg a drága vezetőség megint ki nem talál valamit, hogy megnehezítse az életünk), de a modellépítéshez használt alapanyagok elég drágák. Szóval érdemes mellette dolgozni egy keveset (még ha a szüleid ki is fizetik a kolit), én 16 órában dolgozok mellette (hétvégék), az még belefér.

Főleg nem lakóépületeket fogsz tervezni. Ez most épp pont az.

- Nagyon hamar el lehet veszni a kis előadások tengerében (azok is vannak persze, nem csak gyakorlatok), valamiféle rendszerezett követő-jegyzetfüzet erősen ajánlott. Ne pánikolj akkor sem, ha a gyak mellett nem sikerül minden előadás-vizsga, a sorrend nincs megkötve, ráér az a végén is.

- Ha úgy érzed, nem tudsz szépen rajzolni, sem nagy baj, úgyis szinte minden a gépen történik (az viszont legyen egy komolyabb kategória, irgalmatlan méretűek a használt programok). Viszont azért az ajánlott, hogy fogtál már életedben ceruzát a kezedbe.

A megtervezett méretarány projektről projektre változik,
egyszer csak egy épület, máskor meg egy fél városrész, mint itt.

Szóval akinek ajánlom az építészetet:

- Aktív kreatív véna, de emellett két lábbal állsz a földön. A tervezés fele rendszerezés, logika, nem elég, hogy szépen néz ki kívülről, meg is kell tudnia állni.

- Hajlandó vagy napokig a gép fölött görnyedni, és nem törsz össze a nyomás alatt. (Mert abból van nem kevés.) Vagy épp napokat tölteni modellépítéssel.

- Tartottál már ceruzát a kezedben, és nem íjedsz vissza egy számítógéptől. A dikerte tervezőprogramot ugyan megtanítják órán, de a kiegészítő dolgokat, pl. Photoshop, InDesign, mind magadnak kell elsajátítanod, ha szépen kinéző ábrázolásokat szeretnél.

- Tudsz németül (ha Bécsbe jössz), nyilván. Nem kell anyanyelvinek lenni, de annyira legyél benne magabiztos, hogy tudj összefüggően beszélni a projektjeidről. (A szakkifejezések úgyis rád ragadnak közben, azok miatt ne aggódj.) A vizsgák ugyan írásbeliek, de a gyakorlatok mindig egy szóbeli prezentációval zárulnak. Ugyanitt lásd: nem félsz emberek előtt beszélni.

Ez egy kivágás a diplomamunkámból,
itt nem írni kell, hanem (logikus mód) felhúzni egy épületet.

Ezek lennének a gondolataim a szakomról. Valamennyire még össze is tudom kötni a fejemben a könyvekkel, számomra egy épület elrendezését és logikáját felépíteni hasonlít ahhoz, amit egy könyv történésbeli logikájának kifőzésénél használok. 

Szeretem a szakom, de azért néha kicsit az agyamra megy (mint mondjuk most is, két héttel a félév végi nagy prezentáció előtt kicsit stresszes az ember). D nem is tudom, mit csinálnék, ha nem ezt, kell a tervezés kreativitása az agyamnak, én például nem tudnék egy gazdasági témájú szakot élvezni. De kinek mi a passzoló ugyebár.

Hétfőn újra jelentkezem, visszatérek a normál ütemhez, és hozom a mára beígért olvasónaplós bullet journal bejegyzést. De ezt mindenképpen meg akartam írni, így annak kicsit csúsznia kellett. Addig is kellemes hétvégét, akinek hasonlóan egyetemi cuccok felett kell görnyednie, annak pedig kitartást.

Love,

Kalamaj