Az összes Crescent City kiadás, ami megvan - polcmustra

Már-már megszállotságba torkollik a rajongásom Sarah J. Maas könyvei felé, és ez alól nem kivétel a Crescent City sem, hiába jelent meg még a sorozatból eddig csak egy kötet. Éppenséggel tegnap éjjel fejeztem be az újraolvasásom is, ami egészen biztos nem az utolsó volt. Mivel pedig múlt héten szülinapoztam, úgy döntöttem meglepem magam a nemrég megjelent puhaborítós kiadásokkal, így 6 darabra növelve a már meglévő verziók számát a polcomon.

Fun fact: olyan nehéz így együtt a torony, hogy nem bírom egyben megemelni.

Ebben a bejegyzésben megmutogatom a kincseimet, körüljárva, miért is szeretem minden egyes kiadást. Valószínűleg a jövőben még fognak hozzájuk továbbiak csatlakozni, például a lengyel és a holland fordítások is jellegzetes külsőt kaptak (még ha a nyelvet nem is beszélem), de egyenlőre visszafogom magam, mert szó szerint nincs több hely a polcomon még egynek.

Itt csak a könyvek külsejével fogok foglalkozni, így spoilerekbe sem lehet futni, nyugodtan görgessen tovább az is, aki még nem olvasta. Szintén spoilermentesen az angol megjelenés táján írtam a könyvről értékelést is, az a poszt elolvasható itt, illetve egy spoileres kiegészítést is hozzábiggyesztettem egy külön bejegyzésben, az pedig elérhető itt.

A kiadások a borítóképen latható torony szerint, fentről lefelé haladva:

1. A brit puhaborítós

A kiadás, amin a legfrissebb újraolvasásom végrehajtottam. Mikor először láttam a (digitális) képet, hogyan fog kinézni, kicsit csalódott voltam, mert olyan egyszerű lett, főleg a standard kiadás nagyon aprólékosan teledíszített borítójához képest. Viszont élőben látva nagyon letisztult és elegáns, a holdsarló aranyozása pedig nagyon szépen tükrözi a fényt. Méretben is ez a legkisebb (ami még így is féltégla), így ezt a legkényelmesebb hurcolászni.

Az egyetlen negatívumom csak a kötés, de ez általánsan igaz minden brit puhaborítósra. Szeretik olyan szorosra kötni a gerinceket, hogy lehetetlen anélkül olvasni, hogy ne törje meg az ember. (Viszont az ilyen vaskos fantasy-knél meg pont szeretem vonalkódosra tördelni a gerincet (ígérem, máshol nem, vigyázok a könyveimre), látszik rajta, hogy meg lett szeretgetve.)

2. A magyar fordítás

Eredetileg ugyan nem terveztem, de végül mégis bepakoltam a kosaramba a magyar kiadást is, egyrészt hogy támogassam a magyar könyvpiacot, ami jelenleg nem épp a legjobb helyen van, másrészt mert úgyis tudom, hogy Réka is el szeretné olvasni, ő meg annyira nem szeret angolul.

Meglepett, hogy egy darabban adták ki, és nem szedték ketté (mint ahogy a lengyelek tették), jó vaskos egy darab lett. Amit ebben a kiadásban nagyon szeretek, az a gerinc, gyönyörű lett a felnagyított holdsarló és a borítón szereplő alak. Még egy plusz pont jár, mert az alrészeknek is külön ábrát raktak (a borító egy kivágása fekete-fehérben), nem csak a pucér címet.

3. Az amerikai puhaborítós

Ezt a szépséget tegnap hoztam még el a postáról, hogy ma meg tudjam írni a bejegyzést hozzá. Olvasásilag mindenképpen ez a legkényelmesebb, az arany középút, se nem túl nagy, se nem túl kicsi, és a kötés is sokkal lazább, mint a britnél. Ezt a kiadást főleg ezért vettem meg, meg mert a többi Maas-könyv is megvan így, hiányzott volna, ha a CC kilóg a sorból.

Egyébként külsőre-belsőre teljesen standard, a normál borítóval és egy egyszerűbb gerinccel. Ha az ember nem tud dönteni, melyik kiadás legyen, és nem akar rizikózni, akkor ez az ideális. (Csak beszerezni kicsit nehezebb, errefelé inkább a britet szeretik a boltok tartani.)

4. A német fordítás

Ezt a kiadást főleg a szépségéért szereztem be. (Bár kb folyékonyan tudom tolni németül, de valamiért ezen a nyelven nem annyira szeretek olvasni, inkább angolul.) Maga a borító ugyan a standard, de amit az élfestéssel műveltek, az példaértékű. Ugyan csak az első kiadásosok ilyenek, a többi sima fehér, de maga a kötés és a papír minősége önmagában is megéri. Csak számolj azzal, hogy nagyon tömény a könyv, nehezebb súlyra, mint az első ránézésre nagyobb méretű angol keménytáblás.

Még egy pici negatívum viszont, hogy a németek, szokásukhoz híven adtak egy teljesen új címet a kötetnek, a Föld és vér háza helyett németül a könyvet Amikor a sötétség felébred-nek hívják, ami nem épp a legkreatívabb cím, nem tudom, miért ragaszkodnak ehhez az átnevezősdihez.

(Erről a kiadásról külön bejegyzést is írtam, mikor megszereztem, további képekkel és egy kis videóval, megkukkantható itt.)

5. Az első kiadásos puhaborítós

Az amcsik szeretik azt csinálni, hogy a könyv első megjelenésekor csak a keménykötéseset adják ki, a puha pedig csak hónapokkal később jelenik meg. A CC esetében ez egy teljes év volt, ezért csak most tettem rá a mancsaim a brit és amerikai puhákra. Viszont szoktak olyat csinálni, hogy a keménnyel együtt jön egy nagyobb méretű puhatáblás (az ún. large print, vagy nagy nyomás), ami gyakorlatilag a keménykötéses mérete, csak puhába csomagolva. Ezekből nincs olyan sok, el is fogynak, mire jönnek a rendes puhaborítósok, viszont ha valaki nagyon vár egy könyvre, tud kicsit spórolni velük.

Ez volt a legelső kiadás, amiben megszereztem a könyvet, pontosabban szülinapomra kaptam tavaly a barátomtól, ami történetesen pár nappal a megjelenés után volt, így ezt hozta nekem a boltból. (Persze az én rendelésemre, mert ugyan igyekszik számon tartani a könyves mániáimat, de azzal rajtam kívül senki nem tudja tartani a sebességet.)

6. A dedikált különleges kiadás

A torony ékköve (bár legalul van, mert fizikailag ez a legnagyobb) ez a darab, és az egyik legjobban féltett könyvem, erre ránézni is csak óvatosan szabad. Mivel tavaly a 'rona miatt elmaradt Maas dedikáló turnéja, így a kiadó feltette az onlineshopjába az arra készült különleges kiadásokat. Nem volt sok belőle, és ha az ember nem csípte el pont azt a negyed órás ablakot, mielőtt elfogyott volna, akkor le is maradt róla, de nekem hatalmas szerencsém volt, és le tudtam rá csapni.

Ez a kiadás dedikáltan jött, a belső borítón egy extra rajzzal, és még egy lemosható tetkó meg egy kitűző is járt hozzá. A könyv maga egy pucér keménykötéses (azaz nincs hozzá a levehető védőborító), arany fólianyomással a piros, textilalapú borítón. Imádom ezt a szépséget, legszívesebben kiültem volna az ablakba, mint egy öreg néni, míg a postásra vártam.

(A könyv értékelésével foglalkozó posztomban mutattam erről a kiadásról több képet is, megleshetőek ezen a linken.)

A végére pedig megmutatom, milyen csudaszép
Crescent City esernyőm van, ha már odakinn épp zuhog.

Ez lenne a 6 kiadás, amiben megvan a Crescent City. A standard keménykötéseset ebből nem vettem meg, egyenlőre nem is tervezem, de majd ha valamilyen fájintos különlegességre akadok, le fogok csapni arra is.

Kinek melyik a kedvence? Mennyire ment el az eszem? Írjátok meg kommentben!

Hamarosan újra jelentkezem, jelenleg úgy néz ki, hogy a szombat-vasárnapi délelőttjeim azok, amin tudok majd blogolni a suli mellett, ami megint nekilendült, most is épp fél Bécs klimatológiai elemzésén kéne dolgoznom. (De ahelyett inkább mindjárt nekiállok az A Court of Silver Flames-nek, amit véééééééégre meghozott a posta.)

A legközelebbi viszont-olvasásig:

Love,

Kalamaj