2020. október 27., kedd

Keményborítós vs. puhakötéses - az elszámolás

A könyv az könyv, tudjuk jól, minden formájában szeretjük, olvassuk, míg szét nem esnek. Egyeseket még azután is. (A nyolcadikos latinkönyvem meg sír a sarokban, aminek annyira tré volt a ragasztása, hogy szó szerint lapjaira esett szét év végére...) Viszont! Mégsem mindegy az sem, hogyan néz ki, milyen csomagolásban kerül a kezeink közé.


A keménykötéses versus puhaborítós vita sem új, minden könyvmolynak megvan a formátum, amire esküszik. A következő bejegyzésben összeszedtem a saját érveimet (pro és kontra) mindkét verzió iránt, és igyekszem a végére döntésre jutni, melyiket szeretem jobban. 
(A biztonság kedvéért a megjegyzés, hogy ezek természetesen a saját, szubjektív meglátásaim, természetesen mindenkinek joga van más véleményhez. Még egy megjegyzés: az angol kiadásokból indulok ki, mivel azokat sokkal többet olvasom, mint a magyart.)

Az alábbi pontrendszert haszáltam: minden pro érvért 1 plusz pont, minden kontra érvért 1 mínusz pont. Az nyer, aki a végén több pontot szerez.


Keménykötéses - ami érte szól:

+ jól néz ki a polcon: bármilyen irányban állítjuk a polcra (gerinc vagy borító), az jól fog mutatni

+ tartósabb: hála a vaskos csomagolásnak, jobban ellenáll a nyűvésnek, így tovább marad szép

+ levehető borító: a védőborítót visszaállíthatjuk akár a könyv helyére a polcon, így nem lesz üres a helye

+ különleges kiadások: a legtöbb speciális kiadás keményben kapható

+ hamarabb kézhez kapható: sok angol könyv esetében először csak a keménykötéses jelenik meg, a puha csak hónapokkal később követi

Keménykötéses - ami ellene szól:

helyigényes: nemcsak súlyra, méretre is nagyobb, így kevésbé kényelmes, ha magával akarja cipelni az ember valahova

drága: legalább egy ezressel, de gyakrabban még többel kell számolni, ha az ember a keményet akarja


Puhaborítós - ami érte szól:

+ súlyspórolás: a vékonyabb karton miatt ezek a kiadások sokkal könnyebbek, sőt ráadásul sok esetben fizikailag is kisebbek, mint a kemény ellentettjük

+ hajlékonyabb: a kevésbé rigid kötésnek hála jobban meghajlik a könyv, ennek köszönhetően akár egyes behatásoknak jobban ellen is képes állni

+ olcsóbb: az sem mindegy, mennyit kell fizetni egy könyvért, egy puhaborítóssal pedig pénzügyileg jobban jár az ember

+ könnyebben elérhető: egy-egy könyvből sokkal több példányt adnak ki puhában, mint keményben (már ha van egyáltalán kemény belőle)

Puhaborítós - ami ellene szól:

- a gerinctörés: hacsak nem naaaagyon óvatosan olvasom, sajnos nagyon hamar törik a gerinc, főleg ha vaskosabb fantasy-eposzokról van szó (a Trónok harca sorozatom gerince olyan, mint egy vonalkód)

- rosszabb papírminőség: a puhaborítósok papírja gyakran jóval vékonyabb, és a kötés ragasztója is gyorsabban adja meg magát, mint egy keménynél


A végeredmény:

Összeségében a keményborítós könyvek tőlem 5 plusz és 2 mínusz pontot kaptak, így a végeredményük 3 pont lett.

A puhaborítósok egy ponttal alulmaradtak, a két szintén két mínuszpont mellé csak négy pluszot tudtak tőlem szerezni. 

Így puszta matematikai nézetben a keménykötésesek nyertek, bár teljesen ettől még nem jutottam magam sem végső döntésre. Mindkét csomagolának megvannak az előnyei és hátrányai, és a helyzethez igazítva fogom kiválasztani, melyik verziót szerzem meg. (Vagy mindkettőtt, muhahaha)

Ez lenne a szerény véleményem a keménykötéses-puhaborítós vitában. Ismét megismétlem, ezek csak a saját meglátásaim, de ha te máshogy látod, írd meg komment-formában. Legközelebb csütörtökön jelentkezem, remélem addigra sikerült befejeznem a jelenlegi olvasmányom.

A legközelebbi viszont-olvasásig:

Love,
Kalamaj

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése