Úgy érzem, soha nem fog kifogyni az ember a Szépség és Szörnyeteg újragondolásokból. Évente legalább egy megjelenik, és valahogy mind fogy. Ugyan nem épp a kedvenc alaptörénetem (Stockholm szindróma és hasonló finomságok), de valahogy mindig belekóstolok egy-egybe, talán puszta kíváncsiságból, hogy mit sikerül az írónak kihoznia belőle.
Talán a leghíresebb ezek közül a Tüskék és rózsák udvara (még ha a vége felé alaposan el is kanyarodott a sztoritól), de az A Curse So Dark And Lonely is elég nagy hangot kapott a nemzetközi olvasók között, talán éppen az elkééépesztően csodaszép borítója miatt.
A legfrissebb olvasmányom a témában pedig Meagan Spooner indulója, a Hunted, amit múlt héten, a kertben feküdve élveztem ki.
A Hunted olvasása közben ötlött fel bennem, hogy (az eleje) mennyire hasonlít a Tüskék és rózsák elejéhez, és innen az inspiráció, hogy összehasonlítsam az eddigi könyveket, amikkel már megismerkedtem a témában. A következő bejegyzés részben a Hunted értékelése, részben összhasonlítás. A három előbb említett könyvet alaphelyzet, szereplők, végkifejlet és Szépség-és-a-Szörnyeteg-ség alapján fogom végignézni.
1. Az alaphelyzet
Ebben a kategóriában a Curse So Dark kilóg kicsit a sorból, hiszen ez behoz egy világkeveréses elemet. A fő hölgyemény a mi világunkból raboltatik el a fantasy világba, és ezzel ad egy extra réteget.
A másik kettő nagyon hasonlít, mindkettőben van a hölgyemény, akinek két nővére van, és elszegényednek, mert az apjuk szállítmánya elvész, ő pedig vadászatba kezd. Olvasás közben nagyon szembe ötlött ez a hasonlóság, de csak az elején, onnantól más irányba mennek. A Hunted még talán jobban is bánt ezzel, mert ott a baszerencse a szemünk előtt megy végbe, nem csak egy háttérelem.
2. A (mellék)szereplők
Mellékszereplők terén egyértelműen a Hunted a kedvencem (főleg, mert a Curse So Dark-ban alig van ilyen a könyv nagy részében). A Tüskék és rózsákkal szemben a legelső kritika, ami mindenkinek eszébe jut, az Feyre nővéreinek viselkedése, és a Hunted pont ezeket fogta, és küszöbölte ki.
Szívmelengető élmény volt olvasni a testvérek közötti igazi szeretetről, még a nővérek kérői is csupa jó srácok voltak és a hölgyemény barátnője is támogató és gondoskodó volt, semmi toxikusság. Több könyvben kéne ilyen pozitív hozzáállásnak lennie.
3. A végkifejlet
Talán ebben a kategóriában a Curse So Dark nyerne, kellőképpen drámai és szívszaggató lett. (A Tüskék és rózsákat itt inkább elhagynám, hiszen az a végére nagyon elkanyarodott az eredeti alaptól.)
A Huntedban sem rossz a vége, tetszik, ahogy behozott néhány elemet az orosz mitológiából, de valahogy nem vagyok mégsem elégedett. Kicsit rosszul van a könyv ütemezve, egy naaagyon hosszú bevezetés és kb. ugyanolyan hosszú fő cselekmény után a vége túl rövid lett, és igazán jól sincs elmagyarázva, miért történt úgy. Ha kapott valna még egy 100 oldalt a végére, pont minden elfért volna.
4. A Szépség-és-a-Szörnyeteg-ség
A három könyv közül egyértelműen a Hunted maradt a legközelebb az eredeti meséhez, sőt félig-meddig maga is tisztában volt a meseségével. Aminek külön örültem, hogy a falubeli barátnő személyében bele volt építve a figyelmezetetés a bántalmazó párra és utalva a Stockholm szindrómára is. Bár kicsit szájbarágósan ugyan, de attól még jár a taps, hogy nem romantizálta annyira el, mint mondjuk a Tüskék és rózsák, ahol csak a második könyv után vissznézve tűnnek fel a jelek. (Hogy ez szándékos-e, azt erősen valószínűnek tartom.) A Curse So Dark is hasonlóan megejti a figyelmeztetését, ezúttal azzal, hogy a hölgyemény a mi világunkból jött, és ezzel tisztában van a fogalommal és nem hagyja magát.
Íme a négy vázlatpont, amin keresztül megismerhettétek a véleményem a Hunted-dal kapcsolatban is. Ha a másik két könyvről írt eszmefuttatásaim is érdekelnek, A Tüskék és rózsák udvara sorozatról 2017-ben írtam itt, az A Curse So Dark And Lonely-ról és a folytatásáról pedig idén januárban itt.
Összeségében ajánlom A Hunted-ot azoknak, akik szerették a Tüskék és rózsákat és a Medve és a csalogányt, mégha a legvége hagy is egy kis kivetnavalót maga után. Mindenképpen jót tesz az ember lelkének ez a könyv, és kényelmesen befér két vaskosabb, komolyabb mű közé, ráadásul egyedülálló, szóval nem kell rögtön egy egész sorozatra leszerződnie az ember lelkének vele.
A Hunted-nak ötből 3,5 csillagot adok.
Legközelebb most csak egy hét múlva fogok tudni jelentkezni, akkor egy újabb TOP 5-tel (vagy összevakarom magam, és már tényleg megfogalmazom az Avatar sorozatértékelőmet). Addig is kellemes, nyárias időt, jó könyveket és sok fagyit.
Love,
Kalamaj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése