2020. július 25., szombat

D.N.F. - 5 könyv, amit nem fejeztem be

Mindenkinek vannak azok a könyvek, amiknek nekidurálta magát, próbálkozott, de egész egyszerűen annyira nem volt ínyére, hogy képtelen volt befejezni. Angolul a DNF (did not finish) rövídítés jelöli pont ezeket a könyveket, amik annyira eltértek az olvasó ízlésétől, hogy nem szenvedte végig, és inkább élvezetesebb olvasmányok felé evezett.


Az persze, hogy nem fejezte be, nem féltétlenül szól az adott könyv minőségéről, meglehet, hogy valaki nekiült egy mások által imádott kötetnek, hogy lássa, mi ez a nagy rajongás, de egyszerűen csak kívül esett az érdeklődési körén. De persze gyakran azért a minőség játsza a fő szerepet.

Ebben a bejegyzésben összeszedtem 5 olyan könyvet, amit én hagytam félbe, és rávilágítok, miért is.


Casey McQuiston - Red, White & Royal Blue

Ez volt nálam a tipikus nem-épp-az-én-súlycsoportom könyv. Külföldi könyves bloggerekek körében rengeteget hallottam róla, mindenki imádta, a tavalyi év egyik legjobb debütálásaként könyvelték el, még valami díjat is kapott, de nem én voltam a célcsoportja. Alapjáraton nem vagyok nagy rajongója a napjainkban játszódó, pillekönnyű romantikus könyveknek, amiben semmi mágia, de akartam bővíteni az LGBTQ+ könyveim tárát, így belekezdtem. Kábé a feléig jutottam, míg kvázi össze nem jönnek, addig tök cuki is volt, élveztem is, de ennél a pontnál jöttem rá, hogy még elég sok van a könyvből, és az a része nem feltétlenül érdekelne annyira. Valahogy elkallódott a kezeim közül, és szép lassan elfelejtődött.

J. R. R. Tolkien - Gyűrűk ura

Ne kövezzen meg senki érte, de nem hiszem, hogy ezt a masszív könyvet (ami trilógia, de igazából nem is, mert Tolkien egynek akarta) valaha is be fogom tudni fejezni. Már több alkalommal is nekiültem, de valahol az első könyv felénél mindig megakadtam. Legelőször még nagyon fiatal voltam, mikor megpróbáltam, és az így visszanézve még semmiképp sem volt a megfelelő időpont, nem is csoda, hogy még az én könyvfaló agyam sem boldogult vele. De azóta nekifutottam már újra, mégsem jutottam előbbre vele. Szerintem ez az a könyv lesz, ami örökre ki fog fogni rajtam. (Bár aztán ki tudja, a Trónok harca harmadik részén is át tudtam lendülni, még ha hat évembe is telt.)

Erin Watt - A Royal család

Jelen esetben egy sorozatról van szó, amit egyáltalán nem tervezek a végéig vinni. Az első részét még úgyahogy érdekesnek is tartottam, hogy a második részbe is belefogjak, de annak a végezte után nem éreztem úgy, hogy nekem kellene a harmadik is. Legfőképp talán a Megtört herceg végére odavágott csavar miatt, ami a folytatásba fog vezetni (gondolom), valahogy az csak olcsónak hatott nekem meglepő helyett. A legeslegnagyobb bajom viszont a nyálcsorgatás céljával, Reed-del volt, már akkoriban sem voltam oda az egyértelműen pszichotikus és mindent kontrollálni akaró seggarcoktól. (Ha hosszabban is érdekel a nem épp fényes véleményem a könyvről, katt ide.)

Diana Gabaldon - Outlander

Ez a könyv csak egyszerűen nem rezonált velem, pedig megvoltak benne elvben azok a tulajdonságok, amik miatt bejöhetett volna. Van benne mágia, időutazás, kosztümös, nincs benne picsogós főszereplőcsaj vagy 15-6 éves "rosszfiú", aki úgy viselkedik, mintha már leglább 25 lenne, kellőképpen vaskos... És mégse, alig ötven oldalba telt, hogy letegyem, és azóta sem néztem felé. Azt hiszem ebben az esetben pont a vastagsága okozta számomra a vesztét. (Pedig nem íjedek meg egy falazótéglányi kötettől, sőt...) Már az eleje is olyan lassan indult be, hogy éreztem, hogy ezt nem fogom élvezni még sokszáz oldalon keresztül, így rákerült a DNF listára. Talán a TV-sorozat jobban be fog jönni.

Elle Kennedy - Off Campus

Ismét egy remek mintapéldánya annak, hogy nem a megfelelő célszemély kezébe került a könyv. A műfaj, aminek a borítóján elvesztette a srác a pólóját, nagyon nem nekem való, vagy túl pszichó a srác, hogy szurkoljak neki, vagy csak túl kevés benne az akció (és lehetőleg a mágia), hogy felkeltse az érdeklődésem. Elle Kennedy mindkét pontban kipipálta magát nálam, a pszichó pasival a Royal családban (hiszen a Watt név mögött is részben ő áll), az Off Campus sorozatával pedig a másodikban. A The Deal olvasása közben kockásra untam a hátsóm. Hiába volt rém cuki, és különösebb fontos bajom nem volt vele, attól még elaludtam rajta. A folytatásba még belekezdtem, de az még altatóbb volt.

Ez lenne az az öt könyv vagy sorozat, amit nem fejeztem be, és nem is valószínű, hogy valaha is be fogom. Még legalább ennyit tudnék sorolni, amit ugyan végigszenvedtem, de utólag azt kívántam, bárcsak félbehagytam volna. Talán majd azokról is írok egy ehhez hasonló TOP 5 bejegyzést.

Nektek melyek azok a könyvek, amiket a saját javatok érdekében inkább letettetek? Írjátok meg kommentben!

Jövő héten megint el fogok tűnni egy kicsit, nem leszek netközelben, de utána újra itt vagyok. Addigis kellemes nyári szünetet és sok pancsolást.

Love,
Kalamaj

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése