Mivel kb két hete végeztem a Végzet ereklyéi (újra)olvasásával, úgy terveztem eredetileg, hogy egy kis szünetet iktatok be az árnyvadászós könyvek közé, és kicsit mást is olvasok, de végül mégsem sikerült tartani ehhez magam. Még annyira benne voltam a világban, hogy nem tudtam ellenállni neki, és belefogtam a Pokoli szerkezetekbe is. Az első két részt pár nap alatt végig is toltam, a harmadikhoz meg még egy hét kellett.
Mostanra ülepedett le eléggé, hogy egy éppkézláb értékelést tudjak írni róla. Előre szólok, igyekszem spoilermentes maradni, de ajánlom, hogy legalább az eredeti (Végzet ereklyéi) széria első felével legyen már tisztában az ember, ha ezeknek a köteteknek neki akar állni.
A véleményem a trilógiáról röviden:
Mint ahogy azt már maga a bejegyzés címe is tükrözi, ez a spin-off trilógia sokkal jobban tetszett, mint maga az eredeti történet. A szereplők sokkal jobban magukkal ragadtak, a főgonosz is érdekesebb volt, és úgy általában látszott, hogy Cassandra Clare is sokkal jobban belejött az írásba, mint még annak idején a Csontvároshoz képest.
Összességében nagyon tetszet ez a három könyv, ettől lettem úgy igazából Árnyvadász-rajongó (az eddigi köznapi kapcsolathoz képest). Ugyan a Mennyei tűz városa miatt már tudtam, mi lesz a végkifejlet, de ez nem rontott a történet élvezhetőségén, volt ott még elég fordulat.
1. Clockwork Angel (Az angyal)
Talán ha mindenképpen választanom kell, ez a kedvenc részem a három közül, legfőképpen azért, mert itt követhetjük nyomon, ahogy Tessa megismerkedik az Árnyvilággal, mégha elég gyorsítottan is (főleg a Csontvároshoz képest), mivel az olvasó is valószínűleg ismeri a világot. Ezt amúgy nagyon jól oldotta meg azzal, hogy Tessa a Kódexet maga olvasgatja, így megspórol hosszas információáradatokat az olvasónak.
Végkifejlet és konfliktus tekintetében is ez a kedvenc részem, mivel itt még mi sem tudjuk a csavarokat, és Tessával együtt derítjük fel. A végén pedig Tessa húzása, ahogy kikeveredik a bajból, kifejezetten okos, magamban megtapsoltam érte.
Úgy általában, Tessa egy meglepően okos szereplő az egész trilógián keresztül, a legtöbb tette mögött van átgondolás (ami még ma sem túúl gyakori női főszereplők terén), nem csak belevéletlenkedi magát az eseményekbe, és azokban aktívan részt is vesz.
Kifejezetten tetszett, ahogy a viktoriánus London környezetét belevitte Clare a már ismert árnyvadász világba. Bár ooolyan intenzív keveredés nincs, hiszen legtöbbször az Árnyvilág egy magában zárt egységként van jelen, ami azért különbözik a mondének világától, de azért jól látható a külvilág ráhatása a helyzetre. És egy jó kis steampunk-os sztorival meg lehet fogni.
2. Clockwork Prince (A herceg)
Egy pillanatra azért jegyezzük már meg, milyen istenien szépek az új borítók. Még a régiek sem voltak rosszak, de ezek még azon is túltesznek (főleg a magyar verzió, ahol a cím rövidsége miatt sokkal jobban látszik a háttérben az angyal.
A három közül ez a legkevésbé tetsző rész, de még ez sem kifejezetten rossz, inkább csak kicsit átívelő jellegű az első rész erős felcsapása és a záró kötet nagyszabású fináléja között. Kicsit középső könyv szindrómás, na, de attól még teljesen élvezhető.
A konfliktussal kapcsolatban voltak apró problémáim ennél a résznél. A könyv folyamán több konfliktus-szál is felvetődött, amik részben nem nagyon függtek össze, de valahogy a végén meg kellett azt is oldani. Emiatt a vége kicsit kétfelé húzó lett. Úgy általában Clare könyveinél megfigyeltem, hogy a végső nagy harcjelenet után (aminek a megoldását amúgy tökre élveztem ebben a könyvben is) gyakran még van jó 100 oldal hátra a könyvekből (ami egy 5-600 oldalas könyv esetében elég sok), ahol még a többi mellékszálat varrja el, ezzel elég hosszúra nyújtva az epilógusokat. Egy sorozatzáró rész esetében ez még oké(sabb), de egy középső könyv esetében zavarni tud. De valahogy ebben a kötetben még ez is elment, hiszen a mellékkonfliktus majdnem maga fontosabb volt, mint a főgonosz, és az ő szála kicsit jobban is érdekelt itt, mint a szerkezetek.
3. Clockwork Princess (A hercegnő)
Izgalom tekintetében talán ez volt a legjobb rész. Kíváncsi voltam, hogyan fogják megoldani a főgonosz kérdését (aki sokkal összetettebb és ettől félelmetesebb is volt, mint Valentine és főleg Sebastian valaha is lehetett volna, főleg mert ő mindenféle különleges képesség nélkül tudott komoly fejfájást okozni az árnyvadászoknak). Ugyan a végső leszámolás utolsó mozzanatával nem voltam teljesen elégedett, de még ez is elment. Jobban szerettem volna, ha Tessa pont olyan okos húzással győzi le, mint korábban, és a megoldásra csak nem sokkan korábban volt egyetlen utalás, onnantól meg világos volt, hogy ezt fogja tenni. De ez nem rontott lényegében a könyvön, csak egy picit zavart.
Amiről még nem szóltam, az a románc, ami igazából az egész trilógia gerincét alkotja. Hallottam már olyanról is, hogy ez a szerelmi háromszög valakinek nagyon nem tetszett, de én is annak a nagy többségnek a táborát erősítem, akiket igazán megfogott Tessa, Will és Jem hármasa. Teljesen el tudom hinni, hogy Tessa szívében van hely mindkettejüknek (létezik az a dolog, hogy poliamoria), és a két fiú is jól bánt a tudással, hogy a másik is szereti a lányt. Nem vagyok egy nagy háromszög-rajongó, legtöbbször elég rosszul van kivitelezve, de itt kifejezetten tetszett, és nem tudnék választani, melyikőjükkel látnám Tessát szívesebben, mindketten más miatt illenek hozzá. (Ez a kérdés úgyis meg van oldva az idővel.) Az epilógus összefoglalója pedig tett egy nagyon szép pontot mindhármójukra, nagyon tetszett az évtizedeken átívelő áttekintés, míg bele nem kapcsolódott a jelenbe.
A mellékszereplők
Róluk külön meg szeretnék emlékezni, hiszen mindegyiküket nagyon megszerettem olvasás közben. A londoni Intézet csapatában voltak ugyan páran, de nem esett nehezemre megjegyezni, ki kicsoda, hiszen mindenkinek megvolt a maga karaktere és jellemzői, amiknek köszönhetően jól nyomon tudtam követni mindenkit. Még akit nem is kedveltem annyira, azoknak is meg tudtam érteni a motivációit és cselekedeteit. (Ezzel a Chain of Gold kapcsán még mindig szenvedek, ott még többen vannak, és vannak, akiket nem tudok megkülönböztetni.) A kedvenceim talán Sophie és Charlotte voltak, mindketten a maguk módján voltak erősek, de a többieket is tényleg nagyon megkedveltem, és tényleg érdekelt a sorsuk.
Ez lenne a véleményem a Pokoli szerekezetekről. Jelenleg ennek a spin-offját olvasom (Clare esetében még a spin-offoknak is spin-offjai vannak), a Chain of Gold-ot, de még eléggé az elején járok, szóval sok véleményt még nem mondok róla. Mindenesetre érdekes látni Tessáékat felnőttként, mikor a saját gyerekeik futkosnak úgy össze-vissza, mint pár évtizede ők maguk.
Az angyalnak ötből 4,5 csillagot adok.
A hercegnek ötből 4 csillagot adok.
A kercegnőnek ötből 4,5 csillagot adok.
Még mindig nem végeztem tehát az árnyvadászok világával. A Chain of Gold értékelése jövő héten várható, előreláthatólag hétfőn, ha addigra végzek vele, ha nem, akkor csúszik csütörtökre. Addig is jó olvasást, és jó árnyvadászást mindenkinek.
A legközelebbi viszont-olvasásig:
Love,
Kalamaj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése