Harry Potter - hét 5: Főnix rendje

Aztamindenit, már az ötödik napnál járunk a blogszüinapi héten. Megőrül az ember. Ahogy tegnap már jeleztem, ma csak ez az egy poszt lesz, sajna idő szűke miatt ki kell hagynom a Cursed Child kritikát (egész egyszerűen nem végeztem vele), így a ai és holnapi két délutáni poszt annak a helyére, vasárnapra tolódik.

Az elmúlt négy napban már elregéltem, hogyan olvastam először az eddigi részeket. Viszont a Tűz serlegével meg is tört a maraton, anyu nem engedte az akkori, 11 éves fejemnek, hogy a komolyabb részeket olyan fiatalon olvassam. 

Így hosszabb időre elült nálam a Potter-láz, a köztes időben csak a képernyőn követtem a kalandjait. A Harry Potter és a Főnix rendje volt az első rész, amit hamarabb láttam filmen, mint olvastam volna. Ennek köszönhetően, mikor talán úgy 4-5 éve újra kezembe vettem a könyvet (ismét nagyjából egyidősen az akkori Harry-vel, bár ezúttal nem szándékos időzítés miatt), már kimondottan figyeltem azokra a részletekre is, amit megváltoztattak a filmben.

Összességében ez a rész annyira nem hatott meg. Eddig voltak, amiket nem szerettem, és voltak, amiket meg igen, de a Főnix rendje egyik irányba sem mozdult el kifejezett, megakadt egy köztes síkon. Elmegy egynek, de nem volt nagy benyomással rám.

Az iskolai jeleneteket már láttuk eddig ötször, nem hozott nagy újdonságot ez sem. Persze voltak is is felcsillanó pillanatok, mint mikor McGalagony (remélem így kell magyarul írni, mostanság inkább csak az angol verziót láttam írottan) kiáll Harry álma mellett, hogy auror legyen, de úgy általánosságban nem pattantott le a kanapéról az izgalom.

Viszont vagy egy tényezője a könyvnek, ami mindenkit felrázott, és egyesítette a rajongók izzó gyűlöletének sugarait.

Umbridge.

Nem is kell többet mondanom róla, igaz? Valóságos mesterhúzás volt Rowling-tól őt is beleírni a történetbe. Egyöntetű élemény, hogy Umbridge rosszabb, mint Voldemort. Mert ő a valós gonosz. A legtöbb embernek nincsen az életében egy Hitler-kategóriás nemezis, de Umbridge-e mindenkinek van. (Tudtátok egyébként, hogy Voldi mellett ő az egyetlen, aki maradandó sebhelyet hagy Harry testén?) Imádam gyűlölni ezt a nőt.

És szerencsére a filmváltozatban is tökéletesen van eltalálva a karaktere. A színésznő alakítása topon van, legszívesebben benyomnám az arcát minden egyes jelentben, mikor szerepel. Úgy vigyorogtam a végén, mikor Harry visszaszól neki a kentaurokkal szemben, mint csak ritkán. (Ez is enyhe változtás egyébként a könyvhöz képest, ott nem hangzik el a hazudni nem szép dolgos oltás. De annyira odavaló volt az, feldobja a jelenetet.)

A kedvenc jeleneteim egy másika is ebben a filmben szerepel, vagyis Dumbledore harca Voldemort-tal a Mágiaügyi Minisztériumban a végén. Végre egy képsor, ami igazán bemutatja, milyen elképesztően erős is a két varázsló. És az sem utolsó, hogy lélegzetelállítóan néz ki a csata.

Igazából nincs benne a top 3-ban a film (Legendás állatok, Halál ereklyéi 2. rész, Bölcsek köve, ebben a sorrendben), de csak kevésen múlik. Gyönyörű látvány, jó történet, jó vágások (például a minisztériumi rendeleteket felvonultató montázs), utálható főgonosz. Egy jól sikerült film, igazából nekem még jobban is tetszik, mint a könyv. Az egy kicsit laposan ült meg bennem, míg a film összesűrítette a legjobb részeit, és még rájuk is tett egy lapát vagányságot.

Ez lenne a mai értékelésem, holnap folytatom a Félvér herceggel. Már a célegyenesben vagyunk, közelít a nagy finálé. Addigis jó utolsó nyári hétvégét.

Love, Kalamaj

Harry Potter - hét 4/2: rajongói csecsebecsék

Amilyen irgalmatlan rajongói tábora lett az évek alatt a Harry Potter franchise-nak, várható volt, hogy gyártani fognak hozzá merch-öt is. És hogy még mennyit! Nem tudok szinte elmenni bolt előtt, ahol nincs valami HP témájú kütyü. A kedvenc nerd-boltomban kétszer annyi ilyen cucc van, mint bármilyen más franchise-ból (egyedül talán a Marvel előzi meg, de ők meg már a 20. filmnél tartanak). A zuhanypapucstól a varázslósakk tábláig minden van, múltkor még fejnyi óriásgyertyát is láttam a házak színeiben,

A legkedvencebb dolgom, amit eddig találtam, az az óriási Lego Roxfort, és az nekem KELL, az egyetlen baj vele, hogy az ára is eléggé sokjegyű. Ez a képen a legfrisebb, 2018-as verzió. Szerencsém volt élőben látni a Lego-boltban, és majdnem odaájultam nekik a csempére. Elképesztően részletes, a belseje is kidolgozott, megfordítva a modellt belátni a nagyterem belsejébe és a toronyba is. Egy nap biztosan meg fogom szerezni.

Persze a klasszikus darab, amire mindenki vágyik, az egy saját pálca. Szerencsére ezek is kaphatók, a filmes kellékek másolatai, rendes méretben, szépen kidolgozva. Ugyan én magam Mardekáros vagyok, de a kedvenc szereplőm Ginny, így az ő pálcáját szereztem meg. Az sem volt utolsó érv emellett, hogy az egyik legszebb pálca mindközül.

Lessünk akkor csak rá az én kis rajongói gyűjteményemre:

Ez a nagyja, a matricacsomagom és a mardekáros tollam sajna lemaradt a képről.

Szóval itt van a pálca, így látszik is, tényleg mekkora. Aztán van egy Roxfort-témájú kártyacsomagom, a fémdoboz is ehhez tartozik. Itt minden szín egy ház színe, és az ábrák is ehhez vannak rajzolva, a Joker medig az iskola címere.

Szintén roxfortos a háttérben lévő bordó bögre. Aki ismer, az tudja, hogy bögremániás vagyok, több van nekem egyedül, mint a koliban az emeleten mindenkinek egyesítve. Így természetes volt, hogy legalább egy HP-s is lesz a polcomon.

A nagy zöld plecsni egy fémlap a Mardekár címerével, elvben fel lehet függeszteni a falra, én éppenséggel a koliszobám ajtaján lógó kis postaláda címlapjaként használom.

Végül pedig a két figura. Ezeket egy nagy leárazás keretében sikerült elcsípnem, az egyik ezek közül is Ginny, a másik Neville, a másik nagy kedvencem. Egyébként ilyen Funko figurából is temérdek Potteres van, rendeszeresen jönnek ki az új készletek, szóval van miből válogatni.

Ez persze csak egy kis betekintés abba, mi minden kapható, biztos vagyok benne, hogy ez a részemről sem a végleges változat, és ha találok valami jót, még bővülni fog. Alaposan.

Ennyi lenne a ma délutáni epizód, remélem tetszettek nektek is a csecsebecséim. A holnapi napirend viszont változni fog egy kicsit. Úgy terveztem, hogy végig lesz délutánonként is egy poszt, de dolgozom holnap és holnapután, így nem lesz mindenre időm. A péntek-szombati délutáni posztok átkerülnek vasárnapra, összevonva, és az akkorra tervezett Cursed Child elmarad, mivel azzal semmiképp sem végeznék addig. Úgyis csupa rosszat hallottam eddig róla, szóval nem lesz nagy baj, ha kihagyom. Talán egyszer később sor kerül rá, ha lesz időm.

Szóval holnap csak egy Főnix rendje kritika érkezik, addigis kellemes délutánt mindenkinek.

Love, Kalamaj

Harry Potter - hét 4/1: Tűz serlege

Ejha, már a negyedik napnál járunk, csak úgy szalad az idő. A mai főtéma a Harry Potter és a Tűz Serlege lesz, ami talán a kedvenc részem mindközül.

Folytassuk akkor a történetet, hogyan olvastam el először a sorozatot:

Mint azt már az előző bejegyzésekben kifejtettem (Bölcsek köve, Titkok kamrája és Azkabani fogyoly elérhetőek ide kattintva), az első ismerkedésem a Potterverzummal nekem is 11 éves korom körül volt. Miután félelmet nem ismerve kikönyörögtem, hogy az első hármat egyben elolvashassam, a negyediknél már nem voltam ilyen  szerencsés. Anyu úgy vélte, ez már nem való egy tizenegy évesnek, így nem engedélyzte, hogy olvassam. Nem mintha ez engem olyan mértékben akadályozott volna. Lecsentem a polcról a könyvet, és a szobámban elrejtve titokban olvasgattam. Persze csak míg anyu észre nem vette, és ki nem vette a kezemből. (Valahol a harmadánál jártam épp.)

Csak évekkel később került újra a kezembe, és vettem fel a történet fonalát ott, ahol abbamaradt. A többi rész olvasásához így már nem is tartozik ilyen emlékezetes történet.

Azóta is ez a kedvenc részem. Talán azért, mert itt végre nem csak egy nyúlfarnyi gyerekmeséről van szó, hanem egy teljes, kiforrott regény, komplikált történettel és mély érzelmekkel. Egészen meglepett már 11 éves koromban is a váltás, legfőként a könyv vastagságában. (Persz ez nem rettentett volna el az olvasástól, már akkor is masszív könyvmoly voltam.)

Már az első két fejezetből tudni lehet, hogy a gyerekmesének itt a vége. Mikor először olvastam, egészen meglepődtem, hogy ilyen eddig nem volt, hova tűnt az aranyos varázslósulis mese.

Egy másik indok lehet, miért ez a kedvencem, mert ugyan már komolyabb, de nem olyan vészterhes, mint a következő részek. Ez az utolsó kötet, ahol Voldemort még nincs jelen testben is, és még van idő könnyedebb szórakozásra is. (Mintha egy életveszélyes diákolimpia sárkányokkal akkora móka lenne.)

De maga a Trimágus Tusa jelenléte is nagy kedvencem. Nemcsak megismertet minket más varázslóiskolák világával, hanem egy élvezhető kiterjesztése egy iskolai évnek. (Unalmas lett volna negyedjére is ugyanazt a tanévet végigkövetni.) Rowling is rengeteget fejlődött a Bölcsek köve óta, mind stílusban, mind történetmesélésben.

És az a végkifejlet, az aztán rendesen össze volt rakva.

Furcsa módon a filmek közül is ez a kedvencem, pedig sokan savazzák a változtatások miatt.

Az igaz, nekem is fáj, amit a Quidditch világkupából csináltak (vagy leginkább amennyire kihagyták, lett volna igény arra a plusz néhány percre). Vagy hogy Dobby teljesen kimaradt a filmből. Pedig a könyvben itt végre megszerettem a kis idiótát. Vagy hogy sikerült a két másik iskolát leegyszerűsíteni csak lányokra és csak fiúkra (pedig a könyvben írásos bizonyíték van, hogy mindkettőből jött mindkét nem). Vagy hogy a teljes színészi gárdának elmaradt valahogy egy alapos hajnyírás. (De mosz komolyan, mik voltak ezek a frizurák Harry és Ron, he? 

De még ezekkel együtt is ez a kedvenc részem.

A hangulata megvolt a könyvből, a próbák hűen ugyan nem, de legalább szórakoztatóan voltak ábrázolva (a sárkányos próba például még jobban is tetszett a filmben). A filmzene szinte még jobban belesimult a képanyagba, mint eddig, és végre visszatért az érdeklődésem a 2.-3. rész kicsit laposabb hangvétele után. És volt benne sárkány. Ez azért mindent überel.

Ez lenne a rövid véleményem a Tűz serlegéről. Délután megmutatom a saját gyűjteményem HP relikviákból. Addigis egy kedves házisárkányt mindenkinek.

Love, Kalamaj

Harry Potter - hét 3/2: Legendás állatok és megfigyelésük

Mi sem bizonyítja jobban, hogy a Potter-vonat az elkövetkezendő évtizedben még biztosan nem fog lassítani, mint a filmsorozat, ami Harry egy rövidke tankönyvéből készül? Neeeem, ez is addig fog menni, míg meg nem öregszünk.

Nem mintha egy cseppet is ellenezném. Sőt, külön örülők is neki, hogy még évekkel azutolsó Potter-film megjelenése után is kapunk új információkat és élményeket a varázslóvilágból. Rowling-ban még láthatóan sok elmesélnivaló történet van, csak támogathatom, hogy adja is ezeket ki magából. (meg nemmellékesen jó sok extra zsebpénzt is tud még gyűjteni így.)

Nem hittem volna, hogy egy olyan nyúlfarknyi tankönyvből egy komplett új történet meg tud születni. De kellemesen csalódtam. Sőt, talán az egyik kedvenc filmem az egész varázslóvilágból. Gyönyörű látvány, remek színészek, szerethető karakterek, szóval minden adott, hogy beleszeressek a filmbe.

Az egyetlen gondom vele csak Grindelwald valódi arca volt. Nem vagyok egy nagy rajongója Jonny Deppnek, na. Az első Karib tenger kalózaiban még élvezetes volt az alakítása, de azóta gyakorlatilag beskatulyázódott a hasonló szerepeibe, és nekem már csap egy bohóc, akire már ráférne egy hosszabb pihenő. A hírneve pedig csak még többet ront a szerepén ebben a filmben. Annyira jellegzetes az arca, hogy mikor megjelent a képernyőn, nem az volt az érzésem, hogy Jé, ott van Grindelwald!, hanem Jé, ott van Jonny Depp! És ez nem jó, nem tudok elvonatkoztatni a színésztől, mikor az eljátszott szerepét kéne látnom.

Ettől a pár perces apróságtól eltekintve viszont imááádtam a filmet.

A főszereplők mind szerethetően, Tina és Newt (Göthe magyarul, igaz?) tűneményesek, mikor együtt vannak a színen, Jacob Kowalky pedig a legmulattatóbb mellékszereplő, akit évek óta láttam.

Teljesen el tudom hinni Eddie Redmayne alakítását, csak úgy sugárzik róla, ahogy Newt imádja az állatait. Irgalmatlanul tehetséges a fickó, és nagyon jó álasztás volt a szerepre.

A többi szereplő is jól van eljátszva, persze továbbra is Jacob a kedvenc, és ezzel nem csak én vagyok így. Ha csak róla szólna a film, és ahogy sütiket süt, azt is szívesen elnézném.

A látvány pedig szemképráztató. Persze manapság már bármit meg lehet oldani CGI-al, de azt is tudni kell jól használni. Itt pedig el is találták. Hajszálra pontosan.

A Harry Potter filmekből már megszokhattuk a varázsvilág látványi hangulatát, és az itt is remekül visszaköszönt, mégsem egy másolata volt. Jól lehetett érezni, hogy ez nem a brit, hanem az amerikai varázslók játszótere, és ez a látványban is egyértelműen jelezve lett.

A lények animációja hibátlan, gond nélkül beleilleszkednek a háttérbe. A legszebbek mégis az obskurusos jelenetek a végén, csak úgy árad belőlük az érezhető erő és Credence fájdalma. (Csak én vihogok fel minden alkalommal, mert szegény gyereket a szülei kredencnek nevezték el?)

A történet is szerethető, remek választás volt, hogy nyitnak már országok varázskultúrája felé. A második filmben pedig ezt a vonalat tovább is viszik, Franciaországba is ellátogatva. Nagyon jó lehetőségnek tartom, hogy ezen az új sorozaton keresztül végre megismerhetjük a Roxforton kívüli világot is.

Mindenképpen várom már a következő részt, remélem még jobb lesz, mint ez. Dumbledore jelenlététől már mindenképp felcsillant a szemem, remélem jól fogják használni. Én biztos ott fogok ülni a moziban.

Íme a harmadik nap vége, holnap továbblépünk a sorozat második felére a Tűz serlegével. Addig javaslom, hogy nézzétek meg a Legendás állatokat, mindenképp jó esti kikapcsolódás.

Love, Kalamaj

Harry Potter - hét 3/1: Azkabani fogoly

Helló újra itt, folytatódjék hát a blogszülinap harmadik felvonása, elsőként a Harry Potter és az azkabani fogollyal.

Ebből a borítósorozatból
talán ez lett a legjobb.
(szerintem)

Már elmeséltem, hogyan olvastam 11 évesen végig az első két könyvet, és a harmadiknál hagytam abba. (Részletek itt és itt.)

Szóval nem akartam abbahagyni az első két könyv után, és megvárni, míg annyi idős leszek, mint Harry a könyvben éppen. A klasszikus bociszemes trükköt bevetve kikönyörögtem, és folytathattam még az Azkabani foglyot is. (De aztán ennyiben ki is merült a győzelmi hullámom, a negyedik kötettel már nem jártam sikerrel.)

Már első látásra is feltűnhet, hogy ezen rész után válik puszta gyerekkönyvből ár idősebbeknek szóló művé. Pillantsunk csak rá a terjedelmére. Míg az első hármat még egy kisebb gyerek is végig bírja olvasni egymaga, addig a negyedik hossza már csak az elvetemültebb könyvmolyokat nem riasztja el.

A sorozatból sokáig ez volt a legkevésbé kedvelt könyvem. Hiszen ha jobban belegondolunk, ez nem tartalmaz nyomokban sem Voldemort-ot, és enélkül is viszonylag zavartalan lenne a történet folyama. (Azért van benne jópár sarkalatos pont, tudom, Sirius, ne okoskodj bele a könyvedről szóló kritikába.)

Gondolom nem csak én vagyok így vele, de Lupin nekem is azonnal az egyik kedvencem lett. Szegény Harry talán egyetlen viszonylag normális Sötét varázslatok kivédése tanára.

(Nyújtsunk be Rowling-nak egy petíciót, hogy írjon végre egy új sorozatot a Tekergők generációjáról. Még Harry-ék történeténél is jobban élvezném, ha a fiatal James Potter és bandája lehetne terítéken.

Amúgy nincs semmi bajom magával a történettel, és azóta egészen meg is szerettem. Soha nem lesz A kedvenc részem, de lekörözte már a Titkok kamráját és Főnix rendjét a fejemben felállított ranglistában. A legfőbb bajom mindigis az lesz vele, hogy enélkül is megmaradt volna teljesnek a sorozat. De azért aranyos a maga módján, és éppenséggelnem rossz néha úgy látni Harry-t, hogy nem kell Voldemort-tal hadakozni a változatosság kedvéért.

Viszont a filmváltozatát sem szeretem annyira. Ez is, mint a Titkok kamrájánál, egy berögződött negatív élmény miatt alakult ki.

Még egészen fiatal voltam, mikor először láttam filmen, és nem tudtam előre, hogy ezt nézem. Annyi maradt meg az "élményből", hogy a vége felé a várfarkasos jelenet halálra rémiszt. Évekig nem is voltam hajlandó újra megnézni, csak sokkal később, már szinte felnőtt fejjel vettem rá magam. Persze akkor már láttam, hogy amúgy nem olyan íjesztő, de addigra az ellenérzés már bennem maradt. Manapság már gond nélkül meg tudom, nézni, de sosem lesz a kedvencem.

Mondjuk maga a film sem nyűgöz le (kivétel a patrónusos jelenet), ahogy kritikusabb szemmel újranézem. Hasonló gondom van vele, mint a Titkok kamrájával, ez is kicsit laposabb lett, mint az elődje. Nyilván, tudom, hogy közrejátszik benne az a számdékos elgondolás, hogy egyre komorabb lesz a hangulat, ahogy halad előre a történet, de azért szívesen elnézném az első rész csillogását még.

Pont ilyen hangulatom
lesz a filmtől.
Ez a poszter aztán
jól eltalálta.

A történet is jobban meg lett változtatva a film kedvéért, mint az előzőekben, és ennek az egyre látványosabb tendenciának sem voltam híve. Tudom, tudom, a könyv meg a film két külön médium, de vannak dolgok, amiket nem kéne túlzottam megvariálni, mert csak felbosszantják vele a rajongókat.

Szóval összességében elég nyomott hangulatom lesz ettől a filmtől, és nem a jó értelemben. Nem hagyom ki, ha maratont tartok, de azért nem is lesz a kedvencem. Még mindig jobb, mint a Halál ereklyéi első része, legalább ezt a pontot megadhatom neki.

Ez volt az Azkabani fogolyról a véleményem. Délután érkezik a Legendás állatok filmkritikám. A nyereményjátékra még mindig lehet jelentkezni, ezen a linken elolvashatjátok a részleteket.

A délutáni viszontlátásig,

Love, Kalamaj

Harry Potter - hét 2/2: Pottermore-béli kalandozások

Aki vérbeli Potter-rajongó, az nem úszhatta meg a Pottermore-t, azaz a részben maga Rowling által is írt hivatalos rajongói oldalt. Így én is beregisztráltam már néhány évvel ezelőtt, hogy megtudjam, mi is olyan jó ebben az oldalban.

Nos, a rövid válasz az, hogy sokminden.

A legfőbb erőssége az, hogy nem csak egy Wikipédia cikk ez, hanem interaktívan a tagok is részesei lehetnek Rowling elképesztő méretű világának. Ennek a legelső kelléke pedig maga az online Teszlek Süveg. Egy kérdőív kitöltésével magad is megtudhatod, melyik házba sorolna a sityak algoritmusa.

Még szép, hogy itt is a Mardekár jött ki nekem, és amit a Pottermore kiad, az úgy is van. (Amúgy a két legjobb barátnőm Hollóhátas és Hugrabuggos, szóval még keserem a Griffendélest, aki kiegészíthetné a körünk.)

De persze nem csak a ház, hanem a pálcafajta, a patrónus, sőt még az Ilvermorny (amerikai varázslóiskola) házad is megtudhatod. (Thunderbird mindhalálig!)

Ha pedig megvan az összes teszt, a profilodban mindet megtalálod, és mindről hosszas cikkek és adatlapok szolgáltatnak még több információt, mint amire valaha szüksége lenne bárkinek.

Íme pár kép az én adatlapomról:

Az egész oldal a házad színében virít, amint kitöltötted a tesztet.

Azt nem tudom, miért pont nyuszi lett a patrónusom, de legalább cuki.
Viszont sárkányszívhúros a pálcám, még szép.

Be lehet állítani, hogy az Ilvermorny házad színeiben jelenítse meg az oldalt.

Egy interaktív körsétára is mehetsz a Roxfort területén, a grafikáka nagyon tetszik, de a vezérlőkkel még kicsit hadilábon állok. (És nem azért, mert még soha nem csináltam volna hasonlót, rendszeresen játszom Skyrim-mel, ahol elvben hasonló a kontroll, és ott rendesen megy minden.)

De persze megvan a honlap információs felülete is. A legfontosabb szereplők mind rendelkeznek személyes adatlapokkal, valamint a varázsvilág történelmét is jó alaposan kitárgyalja minden nézőpontból. Maga Rowling is ír bele, szóval a könyvek mellett ezek a cikkek is kánonnak tekinthetőek Harry történetében.

Például itt van egy beszámoló a Quidditch Világkupáról bemépített videós és hanganyagokkal, vagy az Ilvermorny megalapítáának igencsak részletes története: 

Persze külön részleg van a Legendás állatoknak és a Cursed child-nak is, de a filmekből származó kulisszák mögötti fotók is sorakoznak. Egy saját könyvklubjuk is van, beszélgetésekkel és közös olvasással.

Összességében szörnyen hasznosnak találom ezt az oldalt. A legnagyobb rajongók, akiknek nem elég a hét könyv mindig találnak új felfedeznivalót, sőt még a tudásukat is tesztelhetik a kvízekkel (tényleg komolyak, én is kitöltögettem őket, és vannak benne olyan kérdések, hogy csak na.) Időnként, ha nagyon nincs semmi teendőm, én is feltévedek ide és böngészek egy keveset. Legutoljára épp az öcséimmel derítettük ki, ők melyik házba tartoznának. Az egyik Griffendéles, a másik Hollóhátas lett.

Az biztos, hogy éveket el lehetne tölteni az oldal böngészével, de erre sajnos ma nincs több idő. Ha szeretnél még többet a varázslóvilágból, és még nem néztél el a Pottermore-ra, ajánlom, hogy próbáld ki. Kell hozzá angoltudás, de megér egy látogatást.

Íme a tematikus hét második napja, holnap folytatódik tovább az Azkabani fogollyal és egy délutáni Legendás állatok filmkritikával.

Addigis kellemes délutánt és jó pihenést.

Love, Kalamaj

Harry Potter - hét 2/1: Titkok kamrája

Üdv a tematikus hét második napján. Robogjunk is tovább a sorozat második kötetére, a Harry Potter és a titkok kamrájára.

Szokás szerint bevezetésnek egy kis storytime:

A Bölcsek köve bejegyzésben már meséltem arról, hogy magam is 11 éves voltam, mikor az első részt olvastam. Anyu úgy gondolta, hogy majd szépen sorban mindig annyi idősen fogom olvasni a részeket, mint Harry maga a könyvben. Na ez az elv már rögtön kezdetekben összeomlott, úgyanis még ugyanabban a hónapban kikönyörögtem, hogy legalább a második részt hadd olvassam még el, hiszen 11 és 12 között csak nem olyan nagy a különbség. És lévén tüneményesen cuki kisgyerek voltam, el is értem, amit akartam.

Ezzel a könyvvel is elég gyorsan végeztem, és persze kikönyörögtem a harmadikat is utána. ;)

Ez az összes létező
közül a kedvenc
HP borítóm.

Míg az első részből manapságra leginkább a nosztalgia miatti kötődés maradt meg bennem, addig a Titkok kamrája már inkább tényleges könyvélmény volt.

(Jó, jó, elsőre 11 éves fejjel talán még nem tudtam olyan mélyeszántóan elemezni, de azóta már sor került az újraolvasásra, legutoljára idén tavasszal, szóval most már jobban tudom értékelni az irodalmi oldalát is.)

Összességében feltűnt már benne egy hajszálnyi fejlődés is Rowling részéről. Még mindig nem magasirodalmi remekmű, de sokkal jobban folyt, mint az első rész. Sokkal jobb az ütemezés, tovább tágul a varázsvilág, úgy egészében egy méltó folytatása az első résznek.

És Gilderoy Lockhart. Na ugye?

Egyébként a legutolsó újraolvasásom már angolul végeztem, így a specifikus kefejezések és nevek inkább így vannak most a fejemben, előre is elnézést, hogy nem a magyar megfelelőjüket használom, ahol hirtelen nem ugrik be.

Pedig a magyar fordítás is fantörpikus lett, le a kalappal érte. Látszik rajta a munka és az alapos átgondolás, nem lehetett egyszerű az angolban értelmezhető szóvicceknek egyenlően áthallásos magyar megfelelőt találni.

A könyvek közül a második jobban tetszett, mint az első. Viszont a szereplőket meg pont a Bölcsek kövében kedveltem jobban. Valahogy jobban megfogott, ahogy Harry először ismerkedik a varázsvilággal, most egy kicsit laposabb lett.

A filmek közül viszont ezt szeretem a legkevésbé. Ami nagy szó a Halál ereklyéi kissé unalmasságához képest. De míg az csak közönyösséget vált ki belőlem, addig ez egyenesen negatív érzéseket.

Jó, az igazat megvallva ez nem teljesen a film hibája. Mikor először láttam, voltam vagy 12, és teljesen berezeltem a falban sündörgő baziliszkusz gondolatától. Egész konkrétan utána egy hétig csak a folyosók kellős közepén mentem, nehogy hozzáérjek egy falhoz. És ez az ellenszenv a mai napig beidegződött nálam a filmmel szemben.

De amúgy sem lenne a kedvencem, ha nem lenne ez a kis fiaskó. Az első film minden érzékszervet elsöprő varázsdömpingje után ez egy kicsit laposabbnak, kicsit komorabbnak, kicsit szürkébbnek hatott.

De azért Gilderoy Lockhart? Na ugye!

És ne kövezzetek meg, de én eleinte nagyon nem bírtam Dobby-t. Igaz, a későbbiekben sokkal szerethetőbb lesz, én is megkedveltem a sokadik könyvre, de a Titkok kamrájában engem leginkább csak idegesített, nem tudtam, mit keres ott, azt leszámítav, hogy Harry-t is idegesíti. Ettől függetlenül én is azonnal megdobáltam volna azzal a zoknival.

Ez lenne a rövid értékelésem a Harry Potter sorozat második részéről. Délután folytatódik a móka, teszek majd egy kört a Pottermore mélyén, többek közt megmutatom a saját Teszlek Süveg eredményem és a pálcatípusom is. Addigis varázslatos délelőttöt.

Love, Kalamaj

P.S.: A nyereményjáték ünnepi kiadású könyvért még mindig tart, ide kattintva elérhetőek a részletek.

Harry Potter - hét 1/2: 20. évfordulós kiadások + nyereményjáték

Két éve nagy hír volt, hogy újra kiadják a Bölcsek kövét (egy egymilliomodik kiadásban). Ami viszont ennél kitűnt, hogy ez rögtön négy könyv volt. Lévén 2017-ben ünnepelte az eredeti kiadás a 20. évfordulóját, a Bloomsbury-nél gondoltak egyet, és az ünnepi kiadást megcsinálták mind a négy ház színeiben. A keménykötéses verzió fekete alapon színes, a puha borítós pedig pont fordítva.

Szerény személyem a végletekig a Mardekár mintadiákja, így természetes volt, hogy én ennek a színeiben vettem meg. 

Aztán idén nyáron érkezett a Titkok kamrája "házas" verziója is, az is ott csücsül már a polcomon, szintén elegáns méregzöldben. Ezúttal a színek pont az első rész fordítottjai, itt a kemény színes alapú, a puha pedig a fekete.

Egyébként meg mindkét kötet keményborítós verzióinak lapszélei maguk is az adott ház színeire vannak festve, így az enyémek zöldben és fehérben pompáznak.

A regények tartalma nem változott ugyan, de mindegyikben van extra anyag, ez is házak szerint specifikus. Ilyenek például a rövid leírás az adott házról, annak híres diákjai és alapítója, vagy például a gyönyörű rajzok a közösségi terekről. Van még benne egy térkép a Roxfort birtokáról, ez viszont asszem mindben ugyanaz.

Íme pár kép a könyvről és a belsejéről:

(öcsém ujjait hagyjátok figyelmen kívül, csak segített nyitva tartani)

Ha jól tudom, akkor (idővel) az összes részt ki fogják adni ilyen kiadásban is. Ez lesz az én saját gyűjteményem. Itthon ugyan kétszer már megvan (magyarul és angolul), de az kvázi közös. Ez viszont az enyém lesz, szóval ha egyszer elköltözöm máshová, ezek is jönnek velem.

És akkor térjünk is rá a nyereményjáték részleteire:

Mint azt már tegnap a bevezető posztban is megemlítettem, a nyeremény egy ilyen kiadású könyv lesz. A győztes maga választhatja majd ki, hogy melyik ház színeiben szeretné, illetve hogy melyik kötetet (esetleg ha a Bölcsek köve már meglenne, nehogy ez visszatartson bárkit a nevezéstől). Hogy kemény vagy puha borítás, az nekem mindegy, azt is eldöntheti a győztes.

A részvétel feltételei pedig a következők:

A blog Facebook oldalára küldjetek egy magánüzenetet egy képpel, amin a kedvenc Harry Potter kötetetek (vagy akármelyik kötet), vagy valami HP merch, vagy igazából akármilyen HP témájú dolog van, a lényeg az, hogy bemutassa a Harry Potter iránti szereteteket. Nem csak az eredeti történet ér, hanem a Legendás állatok és más kiegészítő kötetek is. Filmes és könyves téma is elfogadott.

Szóval tömören bármi jöhet, ami Rowling varázslóvilágából való.

Egy ember több képet is küldhet, de nem szükséges, úgyis emberenként megy a játék, nem képenként. Ezeket a képeket fel fogom tölteni egy albumba szintén Face-en, hogy a többiek is láthassák, de ezzel már nincs dolgotok, nem kell like-okat gyűjtözgetni, ne aggódjatok. Ez pusztán egy gyűjtemény lesz, ami bemutatja, mennyire szeretjük Harry világát.

A képek beküldők között fogok sorsolni random módon, azaz egyik öcsém fog húzni egy kalapba szórt nevekből. A nyertessel is face-en keresztül fogom felvenni a kapcsolatot, vagy a blogos vagy a saját profilommal (ez épp helyzetfüggően akkor fog eldőlni).

A beküldés határideje 2018. szeptember 2. vasárnap éjfél. Az ezután érkezetteket sajnos már nem fogom tudni elfogadni.

Másnap délelőtt sorsolok, és még azzal a lendülettel meg is keresem a győztest, akinek szerda éjfélig lesz ideje visszajelezni. Ha ez nem történik meg, csütörtök reggel újrasorsolok.

Ez lenne a tematikus hét első napja, holnap robogunk tovább a Titkok kamrájára. Addigis jó készülődést a játékhoz.

Love, Kalamaj

Harry Potter - hét 1/1: Bölcsek köve

Nos, akkor itt az idő, kezdjünk is neki a szülinapi HP-maratonnak! Mi is lenne kevésbé egyértelmű, mint rögtön az első kötettel kezdeni, mint a Harry Potter és a bölcsek kövével, nem?

Emlékszem, én magam is 10 körül voltam, mikor legelőször olvastam a könyvet, a nappaliban gubbasztva az addigra is már kicsit leharcolt könyvvel. (Anyu már oviban megtanított folyékonyan olvasni, szóval addigra már gond nélkül száguldottam át magam többszáz oldalas regényeken. Unalmas is volt nekem az első osztály...)

Részletekbe menően ugyan nem tudom már, mennyire tetszett, de az még megvan, hogy akartam a második részt is folytatni, amire még abban a hónapban sor került. (De erről még később.)

A jó gyerekkönyvnek meg ugye az a lényege, hogy megfogja a gyerekekek kíváncsiságát.

Még most is, 10 évvel később újraolasva is élvezetes, immár felnőtt fejjel. Én ezzel a sorozaton nőttem fel, amit ugyan főleg a filmek jelentettek, hiszen ezek akkoriban jelentek meg, mikor én is annyi idős-féle voltam, de a könyvek maguk is nagy hatást tettek rám. Egyébként fun fact, a Bölcsek köve szinte egyidős velem, alig pár hónap van az én megszületésem és a könyv megjelenése között.

Látszik, most nem annyira a könyvkritikára koncentrálok, mert azt hiszem ez a kötet a legtöbbekben főleg a nosztalgikus húrokat pengeti, mint a tényleges magasirodalmi kérdésköröket.

Sőt, ha egy kicsit jobban odafigyel az ember, maga a nyelvezet nem is valami nagy szám. De a történet hangulata és a (hát igen) nosztalgia kellőképpen tudja kárpótolni az embert érte.

Egészen biztos vagyok benne, hogy a Harry Potter sorozat mindenkinek legalább egy kicsit beköszönt az életébe valamikor, és az én korosztályom nagyjának igenis fontos része volt a fiatalkorának. 

Még ha a könyvek annyira nem is, de a filmeket biztos mindenki látta már legalább egyszer. (Ha azt mondja valaki, hogy nem, az hazudik. Még a nagymamám is látta, pedig nem az ő zsánere, sőt nekünk még régi videokazettán is megvan az első két rész.)

Nem véletlen, hogy annyi merch, kiegészítő játék, és mindenféle csecsebecse kapható a mai napig, Rowling tényleg óriásit robbantott ezzel a sorozattal. És úgy néz ki, az elkövetkezendő évtizedben nem is fog alábbhagyni a rajongás.

Ezután a nagyon profi átvezetés után pedig akkor a hozzá készült filmről is egy keveset:

Kétséget kizáró tény, hogy remekül összerakott filmek mind, főleg jópár adaptációs "műremek" mellett. Nagyot lehetett volna bukni, de nekem jól átjött a könyv varázslatos hangulata a képernyőn is. (Az is tény, hogy ezek a filmek sem tökéletesek, a későbbiekben fogok is kicsit panaszkodni is ezek miatt.)

A mai napig legalább kéthavonta egyszer visszatérek a filmre, mikor éppen nem találok semmi néznivalót. Már most klasszikusnak számít, és ez nem véletlen. A szereposztás, főleg a felnőttek körében fantasztikus, és még a gyerekszínészek sem rosszak. (Pedig láttunk már nagyon fájó alakításokat gyerekektől is.)

Összességében jól van összerakva, a filmzenétől pedig még mindig tud borsódzani a hátam. Mindenképpen többször nézős film. Mondjuk ennek is a legfőbb vonzereje mára a nosztaligiafaktor. Közben egy pillanatra úgy érzi magát az ember, mintha megint a tíz-tizenöt évvel ezelőtti önmaga lehetne.

Én még párszor biztos át fogok menni rajta, ezt most megígérhetem.

Ez lenne a ma délelőtti posztom. Délután 3-4 felé érkezik a folytatás, ahol bemutatom a csodaszép 20. évfordulós kiadásokat, és lerántom a leplet a nyereményjáték részleteiről is. Annyit viszont már elárulok, hogy készíthetitek a fényképezőgpeket, szükség lesz hozzá rá.

Mindjárt újra jövök, addigis finom ebédet mindenkinek.

Love, Kalamaj