Kedvenc íróim hete 5. nap: Brandon Sanderson

Nem szándékos ugyan, de a legtöbb könyv, ami nagyon bejön, női írók által íródott, épp csak van egy-kettő, ami férfi tollából származik. Azok meg általában masszív high fanatsy-k, semennyi, vagy max minimális romantikus szállal. (Nem tudom, ti láttatok-e már "férfiak próbálnak meg nőket írni" meme-gyűjteményeket, siralmas, mennyire nincsenek egyesek képben a legalapabb biólógiával sem.)

A mára kiválasztott íróm, Brandon Sanderson is fantasy író, de olyan, aki szerencsére nem a mellkasi méretek leírását használja a női szereplők össz-vissz karakterbemutatásának. Cserébe viszont olyan egyedi mágiarendszereket tud megalkotni, amik kiemelik a könyveit az átlag fantasy-k sorából.

A legelső akalom, hogy összeakadtam egy könyvével, pár éve egy Könyvhéten volt. Kissebbik öcsémmel nagyban bújtuk a standokat, míg anyám dedikált, így nekem kellett rá vigyáznom. Mivel nagyon lelkes volt (és akkor még nem volt két méteres, jesszus, de megnőtt azóta), megegyeztünk, hogy választhat egy könyvet, amit megveszek neki.

Ő meg besorolt a komoly high fantasy-k közé (amivel akkoriban még magam sem merészkedtem annyira, nemhogy egy tizen-kevés éves gyereknek gondoltam volna), és kipécézte magának az Elantris jubileumi díszkiadását.

Kedvenc íróim hete 4. nap: Cassandra Clare

Már el is jutottunk a blogszülinapi hét félidejéhez, és a harmadik íróhoz, akit mindenképpen meg kell említenem ebben a tematikában. Ugyan Cassandra Clare eddig csak az Árnyvadász történetekkel ismert, abból annyi van, olyan sok különféle al-sorozatban, hogy szinte lehet azokat a saját entitásaikként is kezelni. Az biztos, hogy mindenki meg tudja benne találni a neki tetsző műfajt, és jó sok olvasnivalója akad, ha úgy dönt, hogy belefog ebbe a polcroskasztó világba.

Ha már világ, az mindenképpen fantasztikusan van kigondolva, még ha az első pár könyv eredetileg még nem is kapott el annyira, mikor először nekifogtam. Legelőször immár majdnem egy évtizede hallottam A végzet ereklyéiről, mikor épp egy sulis kiránduláson London felé az előttem ülő két lány az egész, 36 órás buszutat arról áradozták végig. Akkoriban elraktároztam az infót a fejembe, de még nem érdekelt annyira, hogy bele is kezdjek. 

Aztán nem sokkal később megjelent belőle a film (amit a mai napig szeretek, bár sokan savazzák), annak a megnézése után viszont úgy voltam vele, hogy ezt meg kell szereznem könyvben is. Végig is mentem az első három részen, de a negyedik előtt megálltam, mert úgy festett, hogy az a sztori ott lezárul, be akartam iktatni egy kis szünetet köztük. És aztán évekig nem is került sor a folytatásra. Párszor megpróbáltam újrakezdeni, de sosem fogott meg annyira, így váratott csak magára.

Aztán tavaly áprilisban, a karanténkodások elején valahogy megint a kezembe akadt, és végig is szaladtam mind a hat könyvön úgy két hét alatt. Aztán jött a Pokoli szerkezetek is, és onnantól jött meg az igazi szerelem, onnan történelem már.

Kedvenc íróim hete 3. nap: Böszörményi Gyula

Üdv a Kalamaj blogszülinapi tematikus hetének harmadik napján, amikor a hét egyetlen magyar szerzője kerül sorra. De ő egymagában jelenti számomra a magyar irodalom csúcsát, a nyelv használatának magas mesterségét, és a szóforgatási példaképemet.

Böszörményi Gyula mostanság főleg az Ambrózy báró esetei sorozata miatt ismert, amit teljes mértékben meg tudok érteni, remek kis történet lett az, és nagyon beletrafált az olvasóközönség ízlésébe is. Viszont már ezelőtt sokkal az egyik abszolút kedvencem volt, már első osztályos korom óta közel áll a szívemhez az irói tehetsége.

Akkoriban a KMK még épp csak alakulóban volt, talán nem sokan emlékeznek már rá, de akkoriban még Jonatán Könyvmolyképző-ként futott, és a logója is egy ilyen furcsa kalap volt. Mindez Böszörményi egy kevésbé ismert trilógiájából, a Jonatán kalandjaiból ered, és mára ugyan már nem látszik belőle semmi a kiadó imidzsében, de én még emlékszem az általuk tartott, alsósoknak szóló irodalmi versenyre, amire az ofőm benevezte a könyvmoly fejem.

Kedvenc íróim hete 2. nap: Leigh Bardugo

Üdv újra itt, a Kalamaj 4. blogszülinapi extravaganzájának második napján. Ma mutatom be az elsőt a kedvenc, instant-kosaras íróim közül, tehát akiknek az újonnan megjelenő könyvei azonnal be is kerülnek a kosaramba. 

Kezdetnek rögtön érkezzen Leigh Bardugo, akivel két éve volt szerencsém személyesen is találkozni, mikor a Shadow and Bone Netflix-es adaptációja miatt Budapesten járt. Az eseményen készült képen csak kicsit festek úgy, mint egy őrült rajongó, és bár normál esetben azért elég folyékonyan beszélek angolul, abban a pillanatban mégis minden szó elrepült az agyamból, annyira meg voltam illetődve.

Ahogy a tematikus hét többi napján, ma is három könyvet (és átvitt értelemben így sorozatot is) fogok kiemelni Bardugotól, ezekhez rövid ajánlót írva. Ezek tényleg nem fognak nagyban túlmenni egy ajánláson, illetve hogy miért szeretem az adott műveket, így nem kell spoilerektől tartani.

Ha esetleg nem láttad volna a tegnapi bejegyzést, a blogszülinapomhoz most is tartozik egy nyereményjáték, ahol egy szerencsés nevező a hét folyamán bemutatott könyvek egyikét kiválaszthatja magának. A részleteket hozzá itt találod.

Kedvenc íróim-hét 1. nap: Blogszülinap indulás + nyereményjáték részletek

Azta paszta, ezen a héten éli meg a Kalamaj a negyedik évfordulóját! Ha pedig megünnepelem, akkor már nagy csinnadrattával csinálom, egy egész hetes tematikus extravaganzával. Az utóbbi pár évvel ellentétben viszont most nem egyetlen írót vagy sorozatot fogok a következő napok folyamán végigkövetni, hanem összeszedtem a kedvenc íróimat, akiknek az új könyvei rajta vannak az instant-kosár listámon (azaz azonnal bekerül a kosaramba, amint elérhető). 

Csak engem emlékeztet ez a banner kicsit egy Bosszúállók plakátra?

Az adott íróktól pedig kiválasztottam 3-3 könyvet, amikhez rövid ajánlást írtam, hogy kedvenc foglalatosságomnak éljek: a kedvenc könyveimet rátukmálni mindenkire, aki szembe jön velem. Ah, szép nap is az, mikor sikerül olvasnivalót ajánlani bárkinek.