Gondolom senkinek sem kell bemutatnom Antoine de Saint-Exupéry világhírű meséjét, A kis herceget. Legalább egyszer olvasták kiskorában mindenkinek a szülei, ismeri a kígyóba bújt elefánt/kalap problématikát. Pár éve az öcsém még a belőle készült iskolai színdarabban is játszott.
Ebből a klasszikusból írt most Róbert Katalin egy feldolgozást, ahol a róka egy kilencedikes lány, Róka becenévvel, a Kisherceg pedig egy iskolatársa, akivel lassan egymába szeretnek.
Előre leszögezem, én imádtam ezt a könyvet.
Nem is feltétlenül a története miatt, mert az magában nem valami nagy dobás, persze, aranyos a maga módján, de nem találja fel a spanyol viaszt. Ami igazán leyűgözött benne, az az, ahogy a klasszikus meséből átszőtte az írónő a szereplőket a mai korba, és a saját történetének fonalába.
Ismét szólnom kell, mert az értékelésem spoileres lehet annak, aki még nem olvasta a könyvet. (Vagy az eredeti Kis herceget.)
Ha felkeltette az érdeklődésedet a téma, ide kattintva elolvashatod a fülszöveget.
Nos, tehát adott az alaptörténet, és az írónő csavart egy nagyot rajta. Róka (igazi nevén Regina egyébként), a kilencedikes lány, szabad, nagyon-nagyon káromkodós szájjal, aki vad, rendszeresen keveri bajba magát. Nem véletlenül kell megszelídíteni. Bukásra áll matekból, ezért az osztályfőnöke kirendeli mellé Kisherceget (Matyi), a tizenegyedikes, vajszívű fiút, hogy korrepetálja. Aztán hamar kiderül, hogy a lány csak a saját lázadásából kifolyólag rontja el mindig a dolgozatokat, és így a korrepnek szánt időt azzal töltik el, hogy egyre jobban megkedvelik egymást.
Ez a fő szál, de emellett megjelenik mindkét főhősünk magánélete is, egyrészt Róka nemrég elvált szülei miatti frusztrációja és veszekedései (ami elképesztően valósághűen van leírva, beleborzongott a hátam), meg Kisherceg boldogtalan kapcsolata Rozival, aki mellett láthatatlannak érzi magát.
Aranyos történet, több helyen magam is bele tudtam élni magam a szereplők helyébe a saját tapasztalataim miatt, alapvetően nem volt vele nagy bajom. Talán a vége kicsit elnyálasodott, vagy csak én vagyok túl haragtartó, hogy ilyen gyorsan kenjek el dolgokat.
Ahogy viszont már említettem, ami tényleg zseniális, az az adaptációs rész. Ahogy a mellékszereplőket megfeleltette az eredetiből átvett szerepeknek, igazán figyelemre méltó. Például ott van Rozi, a meebeli rózsa, a kényeskedő lány, akivel vegül Kisherceg szakít, de szépen rendezik le azt. Vagy a Pilóta, aki jelen esetben Kisherceg osztályfőnöke, aki hiába felnőtt, értékeli a fiú ártatlan, őszinte vágyát a bodogságra.
De itt is megjelennek a meséből a foglalkozások, csak nem ugyanazok, mint a lámpagyújtogató vagy a király, hanem marketinges, ügyvéd, vagy beszerzési biztos. Ha felsoroljuk mindkét könyvből a szereplőket, hiába más a foglalkozásuk, szépen párhuzamba lehet állítani őket a karakterük szerint. Ez az átmodernizálás szerintem nagyon ötletes, és ad egy kisherceges pluszt egy egyszerű gimis történetnek.
Az írási mód is említésre méltó. Mivel két fő nézőpont van, Rókáé és Kishercegé, de mindkettő E/3-ban van, szükséges valami megkülönböztető stílus, és ez meg is van itt. A leírt szavakból és a narrálásokból is kitükröződik a két fiatal szerepe, míg Rókáé vad és nem nélkülözi a káromkodásokat, addig Kishercegé sokkal ártatlanabb.
Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet, annak is, aki csak egy könnyed, fiatalos olvasmányra vágyik, és annak is, aki szeretné a klasszikus mesét egy teljesen újragondolt változatban viszontlátni. Nálam biztos, hogy a hónap egyik kedvence lett.
Ennyi lenne a rövid értékelésem a Szelídíts meg!-ről. Hamarosan újra jelentkezem, valószínűleg már az októberi zárással.
Addigis olyan őszinte boldogságot mindenkinek, mint amire Kisherceg vágyik,
Love, Kalamaj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése