Senkinek nem mondok újdonságot azzal, hogy manapság virágkorukat élik a könyvekből készült film- és sorozatadaptációk. Nézzünk csak körül a mozik műsorában, a filmek 95 százaléka adaptáció, reboot, folytatás, vagy előtörténet, egyre kevesebb a tényleg új, eredeti tartalom.
Persze nem óhajtom most megkövezni ezt, hiszen melyik moly nem várja örömmel, ha a kedvenc könyvét végre vásznon vagy kisképernyőn láthatja? És mennyi-mennyi remek alapanyag várja, hogy vizuálisan is kényesztesse a rajongótáborát?
 |
| Szerencsére a magyar kiadás filmes borítóval jelent meg. |
Ebből a nagy választékból hozok ma egyet, ami ugyan sorozatként nem épp mai csirke, viszont a könyvverziója nemrég jelent meg a Könyvmolyképző kiadónál. Íme a Pretty Little Liars.
Vigyázat, ez a dupla kritikám spoileres lesz, legalább a sorozat első évadának végéig!
Történetünk szerint vagy négy lány, akiket a barátnőjük eltűnése után három évvel üzenetekben zaklatni kezd egy A kódnevű alak.
És ennyi.
Komolyan. Ennyi az első rész összes története. Ebben a könyvben semmi nem történik.
Azt tisztázzuk, hogy először láttam a sorozatot, utána került most a kezembe a könyv. És bár az adaptált verziójával is megvoltak a magam bajai (szerencsétlen lányok időnként kegyetlenül logikátlanul tudnak viselkedni, ez pedig engem mindig bosszant), alapvetően élveztem a történetet, ahogy igyekszenek rájönni, ki az az A, és közben a maguk életének gondjaival is foglalkozni.
Igen, a hangsúly itt a történet szón van.
 |
| Íme az eredeti borító. Ugyan jó a koncepció, de a kivitelezés ritka ronda. |
Eleve kételkedtem benne, hogyan tud ebbe a még 300 oldalt sem kitevő könyvbe az a rengeteg esemény beleférni, ami az első évadot kiteszi. Hát sehogy. Ugyanis ez a nyúlfarknyi könyv mindössze az első évad első epizódját tartalmazza (meg pár kisebb jelenet későbbről, aminek igazából sorrendileg semmi jelentőssége).
Ebből kifolyólag az egész dögunalmas.
Nemcsak a történet teljes hiánya, az a pár jelenet, ami tényleg benne van, az is vontatott és fájdalmas. A lányok csak úgy vannak, néha kapnak egy-egy kedves kis üzenetet A-tól, de igazából nem foglalkoznak még azokkal sem. Az egyes fejezetekben alig megyünk valahová, a szereplők közti interakció kimúlik pár mondatban, és úgy általánosságban, több időt töltünk a környezet feleslegesen részletes leírásával, mint magukkal az emberekkel.
Ha pedig már az interakciót említettem, ami az (egyik) legidegesítőbb bajom az volt a könyvvel, hogy a négy főszereplő lány szinte semmit nem kommunikált egymással. A sorozatban azt élveztem nagyon, ahogy a lányok egymás közt viselkednek, remek kémia volt köztük. Meg úgy általánosságban, volt bennük élet. De a könyvben csak elvannak egymás mellett, a végső temetésen kívül egy kézen meg tudnám számolni, hányszor szólnak egyáltalán egymáshoz. Enélkül pedig az egész könyv olyan lapos marad, mint a kalács, amiből kifelejtettem az élesztőt.
Ami viszont a legjobban kicsapta nálam a biztosítékot, az a márkanév-dömping volt. Persze, minden könyvbe becsúszik egy-kettő, itt egy gyorsétterem, ott egy autómárka, és ez még bele is fér. De a Pretty Little Liars tele volt velük. Mintha fontosabbak lettek volna ezek a reklámok, mint maga a történet. Egész konkrétan minden oldalon volt legalább kettő, néha több is. Pontosan tudtuk mindig, kinek milyen drága márkájú karkötője meg pólója volt, még a srácok alsógatyáját is mákázták. És ez a tizedik oldal után engem szörnyen frusztrált. Egy regényt vettem, nem a legfrissebb teszkógazdaságos reklámújságot.
Ha választanom kell a könyv és a sorozat között, mindenképpen a sorozatot választanám. Kezdve azzal, hogy abban történik is valami. De a színszek választása is jól sikerült, még ha nem mindegyikük néz ki pontosan úgy, mind a papírbeli névrokonuk. (A kedvenc ilyen különbségem Emily, akinek a szüleinek van egy rasszita megnyilvánulásuk a feketebőrűek ellen, miközben a képernyőn meg pont ők lettek afroamerikai színészek által életre keltve.)
A változatások ellenére (vagy pont ezeket megköszönve?) sokkal jobban tetszett a sorozat, amit tényleg ajánlok mindenkinek megnézésre. Ugyan még csak a második évadnál tartok, de eddig meggyőzött. Csak egyszerre nem tudok megnézni túl sokat belőle, mert akkor tényleg túl felhúznak a logikátlanságok benne. De egy kis könnyed időtöltésnek pont megteszi, mikor nincs kedvem semmi természetfelettihez vagy szuperhősöshöz.
Szóval a könyv nekem hatalmas csalódás volt, de az adaptált verzió fényévekkel jobb. Ha még nem kezdtél bele a hazudós lányok történetébe, de érdekelne, kezd a sorozattal, mert a könyv elvenné tőle a kedved. Akik pedig még csak látták, és azon gondolkoznak, hogy elolvassák mellé a könyvet, nem ajánlom, mert csak csalódni fogsz te is.
De hogy ne ilyen negatív hangon fejezzük be a bejegyzést, örömmel jelenthetem be, hogy pár napja végeztem a Lucifer másik, szintén fergeteges évadával, és már készül ahhoz is egy rövid elemzés, amit a napokban le is fogok szállítani ide. Könyvek terén éppen nem tudom, minek álljak neki, akkora az olvasatlan könyveim listája, hogy a bőség zavarában szenvedek.
A legközelebbi viszontlátásig,
Love, Kalamaj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése