Fura, mégis sikeres dolgok - Stranger Things első évad

Tudom, azt ígértem, a Lucifer második évadával fogok most foglalkozni, de közbejött a Stranger Things, és annyira jó volt, hogy muszáj volt írnom róla pár sort.

Nekem is ezerrel megkezdődött az egyetem, és az elmúlt hetet egy banánültetvény rajzolásával töltöttem. Ne is kérdezzétek. Viszont mivel ez ugye csak a kezeimet foglalja le, ilyenkor simán tudok közben párhuzamosan sorozatokat nézni. Mivel nemrég fejeztem be a Lucifert, az Arrowvers (Zöld íjász, Flash meg a barátaik) friss évadai pedig még nem igazán indultak el, keresnem kellett valami újat. Végül úgy döntöttem, belenézek a Stranger Things-be, amiről az első évad debütálása óta gyakorlatilag csupa pozitívat hallottam.

És ezt én is alá tudom támasztani.

Íme az én örömódám hozzá. Viszont ki kell tennem az S jelzést a spoilerek miatt!

Az alaptörténet szerint az 1980-as évek beli Hawkins eddig nyugodt kisvárosába érkezünk, ahol a négy jóbarát egyike, Will Byers eltűnik, és a környezetében élők mind a keresésére indulnak. Viszont ami először csak egy sima eltűnésnek néz ki, abból hamar egy természetfeletti, hihetetlen háttértörténet bontakozik ki. Ugyanis kiderül, hogy a közelben lévő katonai támaszpont kísérletei miatt elszabadult egy virágfejű lény (de komolyan, mikor mutatták a fejét is, tisztára egy húsevő növény jutott eszembe róla), aki nem csak Will-t, de más gyerekeket is elragadott, a legtöbbjükkel végezve is, és az árnyvilágba, a miénk mellett létező másik világba hurcolva őket.

Mondtam én, hogy
virágfejű

Ez a sorozat amellett, hogy vizuálisan gyönyörű, főleg egy tv-sorozat mércéjével, elképesztően okos. Használja a klasszikus horrorfilmek tipikus eszközeit és látványvilágát, kezdve az elrabolt gyerekkel, át a hátborzongató kislányon akár a nyálkás, humanoid lényig, a villogó lámpákig és a még annál is hátborzongatóbb zenéig.

És a zene. Olyan jellegzetes az egész végig jellegzetes, egy témára épülő, mind a nyolc részen átívelő darab, hogy bárhol fel tudnám ismerni. Kellőképpen íjesztő, és tökéletesen alátámasztja a történéseket, nem túlharsogva azokat.

A történet maga három fő szálon fut, amik a végére összekapcsolódnak.

Elsőnek Will anyja, aki görcsösen igyekszik nem elhinni, amit a városiak mondanak és hinni abban, hogy a fia még él, és nem őrül meg. Miután persze bebizinyodik, hogy igaza van, mindent bevetve keres módokat, hogy kapcsolatba lépjen a fiával. És őszintén, amik az eszébe jutnak, nagyon okos dolgok. Az ő segítségére van a helyi rendőrfőnök, aki eleinte a szokásos, egyszerű, kissé paraszt rendőrnek indul, de ahogy elmélyül a nyomozásban, kezdi megsejteni, hogy valami nincs rendben.

A fő szálnak nevezhető talán a három megmaradt barát és Eleven (11) története. Ugyebár a lány megszökött a bázisról, és neki vannak a különleges képességei is. Négyen keresik Will-t, mindenféle kalamajkába keveredve közben. Eleven mindeközben igyekszik elbújni azok elől, akik vissza akarják vinni őt. Mikor a kritikákat olvastam, nem hittem, hogy tényleg ilyen jó szereplő lenne, hiszen hasonlót láttunk már, de meggyőzött, tényleg ott volt a kiscsaj. Rétegelt, szerethető, és legfőképpen megsajnálható a karaktere, akivel ugyan ha nem is tudunk annyira azonosulni, de mindenképpen átérezzük az élete nehézségeit.

A harmadik szál pedig Will bátyjának és Nancy-nek a története. Nancy barátnője is pont úgy eltűnt, mint Will, persze eleinte csak sejti az összefüggést. Emiatt szövetkezik Jonathan-nel. Közben pedig még a bimbózó kapcsolatát is rendeznie kell Steve-vel, a szépfiúval, aki a barátai miatt hajlamos gonoszkodni Jonathan-nel. (Nyugi, a végére kinövi.) Igen, még egy szerelni háromszöget is be tudtak préselni ebbe a nyolc epizódba, és még ez sem túlzás benne.

Nancy egy tipikus YA főhősnőkarakter, az eleinte szende kislányból az évad végére egy igazi badass válik, aki egyszál pisztollyal is szembe megy virágfejjel. A változását pedig nagyon okosan a külsejében is jelezték, eleinte mindig kibontott, hullámos hajjal meg csini, pasztellszín, lányos ruhákban látjuk, a végére megdig áttér a borzos copfra és a fiúsabb, szörnyvadászáshoz kényelmesebb ruhákra.

És hadd dícsérjem meg a színészeket, mert mindannyian jó munkát végeztek a karaktereik megformálásában. Még a gyerekszínészek is jók voltak, pedig mindannyian tudjuk, mennyire nehéz jó, hihető gyerekszínést találni a filmekben. De itt mindben volt élet, el tudtam hinni, hogy tényleg a film részei, és a jellemeük olyan, mint a megformált szereplőké.
Winona Ryder-en kívül (Joyce Byers, Will anyja) mind kevésbé ismert színészek voltak (bár ez hamar változik a sorozat sikere után), de ezentúl oda fogok figyelni rájuk. Egyébként a Jonathant alakító színész újra fel fog tűnni a 2018-ban érkező New Mutants X-Men-filmben, ami szintén egy horror lesz, így kíváncsian várom, mit fog ott alakítani.

És szuper hír, ezen a héten érkezik a második évad, ami a trailere alapján még nagyobb, még furább, és remélhetőleg még jobb lesz. Új szereplők is csatlakoznak a régi bandához, és most olyan furcsaságok támadják meg Hawkins-t, ami már az egész város számára feltűnő lesz. Visszatér Eleven is, ezúttal több hajjal, hogy segtísen megállítani a világvégét.
Már alig várom, hogy rávethessem magam a részekre, míg rajzolom a banánültetvényem.

A héten még többször is fogok jelentkezni, egyrészt a Mit hallgatok októberi rovatával (ez valószínűleg már holnap kikerül), valamint még a Szelídíts meg! kritika is készülőben van.
Addigis fura dolgokat mindannyiótoknak,

Love, Kalamaj