Mit hallgatok? /szeptember

Itt van az ősz, itt van újra...

Jól van, csak viccelek, hagyjuk ezt az egymilliószor elsütött sallangot is, nem gondoltam komolyan.

Viszont az biztos, hogy a rossz idő azért itt van, ilyenkor pedig mindenki igyekszik olyan meleg burokba húzódni, amennyire csak lehet, és a nemrég letűnt nyár hátramaradt nyomaiba kapaszkodni. Egyeseknek ez a már rongyosra hallgatott Deszpaszító (melynek fonetikus átirata igenis indokolttá vált), nekem speciel az Evolve album az Imagine Dragons-tól.

Még nyár elején látogattak el Sopronba a Volt fesztivál zárónapjára, és volt szerencsém nekem is élőben megnézni őket. És volt aztán mit is nézni. Hiába kezdett el abban a pillanatban szakadni az eső, ahogy elkezdődött a koncert (stílusosan pont a Thunder című számra), ez egy cseppet sem vett el az élményből, sőt talán még adott is hozzá. Istentelen egy show volt, és ugyan eddig is szerettem a csapatot, azóta egyenesen imádom őket. Spotify-on már széthallgattam az új albumukat (is), de valahogy nem bírom megunni.

A héten pedig bejelentették, hogy az európai turné egyik állomása Bécs lesz, szóval április 15.-én ott fogok csápolni az első sorban.

A másik nagy albumkedvencem a hónapban (bár már ez sem teljesen új, csak nem tudok ráunni) a The Click az AJR-től. Nem tudom, ki mennyit hallott már erről a New york-i indie pop bandáról, de én nagyon szeretem őket. Három testvér alkotja a csapatot, Adam, Jack és Ryan Met, innen már aonnal érthető a név. 2013-ban mutatkoztak be az I'm Ready című számukkal, erre talán egy évvel később bukkantam rá, és azóta is elkesen hallgatom őket, az elsők között voltak, akikbe véletlenül futottam bele Spotify-on. Megtetszett, hogy a vidám dallamok mellett a szövegeik is értelmesek, gyakran viccesek. Idén nyár elején jelent meg az új albumuk, a The Click, azóta újra és újra előveszem, mikor egy kis hangulatemelőre van szükségem.

A hónap felfedezése: Woodkid

Tudom, hogy ő sem újdonság, és sokan biztosan már rég hallottak róla, volt egy száma a rádióban is egy ideig, de nekem valahogy csak most ütött be úgy teljes erőből. Youtube-on böngészgetve dogta fel nekem a Run Boy Run-t a rendszer, és rákattintottam, és nem bántam meg. A zene első osztályú, összetett, elgondolkodtató, és úgy összességében is gyönyörű. Úgy érzem magam, mintha egy szuperhős lennék a saját filmemben. Azonnal beleszerettem ebbe a számba, és végighallgattam még van nyolcat. A top 3 nálam:

1. Run Boy Run

2. Iron

3. The Golden Age

Egyéb zeneszámok, amik mostanában futnak a háttérben nálam:

X Ambassadors - Ahead of Myself

Dua Lipa - New Rules

Welshly Arms - Legendary

Ez lenne, amit szeptemberben hallgatok, vagyis legalábbis egy nagyobb merítés belőle. Hamarosan újra jelentkezni fogok, valószínűleg már a szeptemberi zárással.

Addig is jó zenéket kívánok mindenkinek.

Kalamaj