Sarah J. Maas immáron felnőtté átkategorizált sorozata, a Tüskék és rózsák udvara sokaknak közel áll a szívéhez, jómagamnak is az egyik nagy kedvencem, a második kötet pedig a valaha olvasott egyik legkedvencebb könyvem.
Viszont, mint az minden sikeres popkultúr tartalomnál megvan, ekörül is van pár egyet nem értést sarkalló téma vagy szereplő. Köztük az egyik legnagyobb Nesta személye, jópáran szeretik (köztük án is), de sokkal többet hallani arról, hogy mennyire nem bírja valaki a csipáját.
Ebben a bejegyzésben összeszedtem az érveimet aziránt, hogy miért is jó szereplő Nesta, aki érdemel ugyanannyi szeretetet mint Feyre vagy Rhys, vagy legalább együttérzést. A poszt természetesen spoilereket fog tartalmazni az egész sorozatra, hiszen történeti elemek nélkül igencsak nehéz lenne mélyenszántóan beszélni bárki karakteréről.
 |
| @morgana0anagrom munkája |
Jó, ezt meg kell adnom, az első könyv legelején még én magam sem szerettem Nestát, elég ellenségesnek lett beállítva abban a pár fejezetben, míg Feyre el nem indul Tamlinnel. Semmiképpen sem viselkedett a legideálisabban, de visszatekintve azért megpróbálok vele szimpatizálni. Egy igencsak szar helyzetben volt, tele dühvel egyrészt az apja iránt, mert ő semmit nem tett a családja életben maradásáért, másrészt Feyre iránt, mert ő meg, a legfiatalabb mindük közül, igen. Nem mondom, hogy követendő példa, de a könyv vége felé, mikor Feyre visszatér, látszik, mennyit fejlődött a köztes időben Nesta állapota, és nem csak egy elkényeztetett liba, aki morcos, mert elúszott a vagyon. Képes lett volna egyedül nekivágni a tündérek világának, hogy megmentse a hugát, ez azért érdemel plusz pontot, nem?
 |
| @thisistsoulre rajza |
Amellett nem tudok elmenni, hogy míg Feyre története tele van románccal és mágiával, Nesta saját útja minden könyv végén egy-egy újabb tragédiával zárul, amiből egy is elég lenne, hogy összetörtjön valakit, ő mégis dúr át rajtuk.
Gondoljunk csak bele: a Tüskék és rózsák udvara végén a húga visszamegy a tündérek közé, hogy megmentse Tamlint, és nem hall felőle hónapokig, bele kell törődnie, hogy valószínűleg meghalt.
A Köd és harag udvara nagy zárójelenetének ő az egyik elszenvedője, Hybern nem csak elrabolja az otthonából és az akarata ellenére tündérré változtatják, hanem végig kell néznie hogy ugyanez megtörténik Elain-nel, a kedvenc húgával is. Elveszti az otthonát, ahová tündérként már biztos nem térhet vissza, belepaszírozzák egy idegen testbe, és ki tudja mi mindent kell átélnie az üstben. Feyre poszttraumás stressze végig ki van dolgozva a második könyvben, de Nesta esetében nincs ideje feldolgozni a traumáit, mert jön a háború, és szükség van őrá is.
A Szárnyak és pusztulás udvarában nem csak az eddigi gondjaival kell küzdenie, hanem a háború szörnyűségei is egy-az-egyben a szemei előtt zajlódnak. Mivel segít a sebesültek ellátásában a csaták után, rengeteg szenvedést néz végig, nem is beszélve arról, hogy Cassian is többször szed össze kisebb-nagyobb sebesüléseket. A végén készen lett volna meg is halni, hogy a többieknek egy esélyt adjon a győzelemre, de ettől megmenekül, csak hogy végig kelljen néznie, hogy Hybern megöli az apját, az utolsó kapcsát a régi életéhez. Nem is csodálom, hogy az eddigi haladása a gyógyulás útján úgy ahogy volt, fuccsba ment, és a Fagy és csillagfény udvarában annyira szét van esve.
 |
| A mindig kiváló Merwild munkája |
Az egyik nagy indokom, amiért ez a rész nem egy nagy kedvencem (talán az eddig legkevésbé szeretett Maas-könyvem), ahogy ez a könyv Nestával bánik. Feyre egy egész, 650 oldalas könyvet kapott arra, hogy végigkövessük a gyógyulását, Nestát pedig rögtön beledobták a sűrűjébe, és ugyanazok a szereplők, akik átgondolt óvatossággal segítették Feyrét, Nestát gyakorlatilag legjobb esetében csak levegőnek nézték, rosszabb esetben (titeket nézlek, Rhys és Mor) fújjoltak rá. Ebben a kiegészítő kötetben pedig míg a többiek csak úgy áradoznak a karácsonyi boldogságtól, addig Nesta azt sem tudja, mibe fojtsa a mély, és nagyon látható depresszióját, anélkül, hogy bárki is a segítségére lenne. Igen, megpróbálja elűzni az embereket a közeléből, de ez nem jelenti azt, hogy egy ilyen sérült embert akkor hagyjuk is egyedül szenvedni, nem?
 |
| Nesta és Cassian Monolime tollából |
Azért valljuk be, a Nesta személye ellen érzett negatív érzések nagy részébe belejátszik az is, hogy Nesta egy nőnemű élőlény. Pedig hasonló karakterisztikumokkal rendelkező mennyi és mennyi hímnemű főszereplőre csorgatja az olvasóközönség a nyálát: első ránézésre jéghideg és megközelíthetetlen, de legbelül mindennél forróbban égő egyed, megpakolva egy nagy adag traumával, amit majd a nőnemű főszereplő kigyógyíthat belőle. Minden komolyabb megerőltetés nélkül fel tudnék sorolni annyi ilyen hímegyedet, hogy még a lábujjaim sem lennének elegendőek hozzá. De mivel Nesta nem egy félreértett hímegyed, így ugyanezek a tulajdonságai negatív fénybe hozzák a legtöbb olvasónál. Viszont, mivel magam is nagyszerű vagyok benne, hogy egy pókerarc mögé pakoljam az összes érzésem, át tudom érezni a helyzetét.
 |
| Kivágás Charlie Bowater poszteréből. |
Szóval ja, el kell olvasnod a Silver Flames-t is, ha szeretnéd a későbbi részeket is élvezni. Én mindenképpen nagyon várom már ezt a könyvet, Nesta áll legközelebb a szívemhez, és remélem, hogy végre megkapja az esélyt a gyógyulásra.
Ez lenne a bejegyzésem Nesta védelmében. Természetesen ez mind a saját privát véleményem, és mindenkinek megvan a joga máshogy vélekedni. De azért remélem egy kicsit sikerült kinyitnom a szemeket arra, hogy jobban megértsük Nestát. Ki hogyan vélekedik? Írjátok meg kommentben!
Hamarosan újra jelentkezem, addigis jó olvasást, és jó várakozást az új kötetre. Már csak egy hét, ezt valahogy már csak túléjük.
Love,
Kalamaj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése