Alig egy hete vettem rá magam, hogy megnézzem a híresen sikeres első évadot, gondolván, hogy ha tényleg olyan jó, mint mondják, akkor nem kell majd olyan sokat várnom a második etapra. És olyan jó volt, hogy az a pár nap várakozás is egy örökkévalóságnak tűnt utána.
Aztán végre megérkezett az új évad, ami még nagyobb, még látványosabb, és leginkább még furább volt. Íme az értékelésem róla. Vigyázat, a bejegyzés spoilereket tartalmaz!
A történet pár hónapos kihagyással folytatódik, Hawkins készülődik a Halloween-re. A négy jóbarát újra együtt, de semmi sem olyan, mint volt. Mike még mindig gyászolja Eleven-t, Will-nek pedig poszttraumás stresszre emlékeztető "epizódjai" vannak. Időről időre átvillan előtte a másik világ képe, és ott egy hatalmas, pókszerű árnyékszörny követi.
Eleinte persze azt hiszik, tényleg csak a fejében van mindez, de aztán kiderül, hogy valós, és a veszély még mindig fenn áll, most sokszoros hatállyal, mint az első évadban.
Az új évadban visszatérnek a régi arcok, itt van a négy barát, Will anyja és Hopper rendőrfőnök, Nancy, Steve és Jonathan hármasa is, de mellettük egy csomó új szereplő is érkezik, így emberlétszámban is jelezve, hogy emeltük a tétet.
Az egyik kedvenc ilyen új karakterem Max, az új lány, aki a vagányságával azonnal belopja magát Dustin és Lucas szívébe is, így Nancy-ék után még egy szerelmi háromszög is felüti a fejét. A másik nagy kedvencem Bob, Will anyjának pasija. A fickó egy nagy ölelgetnivaló mackó. Talán a legpozitívabb szereplő mindközül, egész végig segít, nem kérdez. Ő egy tipikus nerd, egy kisebb zseni. Imádtam nézni a reakcióit a "fura dolgokra", amikkel a többiek már tisztában vannak.
Akivel most kevésbé voltam elégedett, az Eleven volt. Bent volt, mert bent kellett lennie, de az ő történetszála kilógott a főtörténetből. Míg az első évadban mindig összefügött, addig most ő elment egy mellékküldetésre, így csak mellékes szereplő lett belőle, néha egész epizódokra el is tűnt. Végülis a végső összecsapásra ő is visszatér, de amúgy eg yelálló lábujj volt nekem az egész évadban.
És persze itt van még mindig a Hawkins Lab, ahonnan a probléma eredetileg elindult. Tartottam tőle, hogy megint ők lesznek a csúnya gonosz bácsik, akiket megint le kell győzni, de most változtattak rajta, és az új igazgatóval egy kárelhárító irányvonalat kaptak. Tetszett ez a fejlődés, ennek volt értelme.
A történet itt is összetett volt, és sikerült megugrania a magasabbra tett veszélyességi küszöböt. Továbbra is a klasszikus filmekből elejtett utalásokkal és azoknak szentelt omázsokkal telehintve haladt előre, de még nem olyan magasra lépve, hogy ne legyen hely egy harmadik évadnak még tovább emelkedni. Például újra megjelent virágfej, ami az első évadban a főellenség volt, most pedig csak egy az árnyékszörny virágfejű démonkutyáinak seregéből.
Ismét jelen volt a több szálon futó történet, megint három-négy a végén összefutó szállal operálva. Az én kedvencem Steve és Dustin. Az első évad legelején még nyápic szépfiú Steve-ből mostanra igazi badass vált, aki (saját szavait idézve) sokkal jobb gyerekcsősznek, mint Nancy fiújának.
De a nagy kérdés persze adott: sikerült-e felérni az első évad tökéletességéhez? Az én válaszom igen is meg nem is.
Csak magában nézve egy irdatlanul jó évad, jó szereplőkkel, remek látványvilággal, jó történettel. De az elő évad után nem olyan nagy robbanás. Annak a nagy sikerét az újsága okozta. Ott a történetben helyben, a szemünk előtt fedezték fel a "fura dolgokat", mi is velük együtt bukkantunk rá a titkokra. Ezzel szemben a második évadban már adott az alaphelyzet, kevesebb hely van a megismerés miatti jellemfejlődésnek.
Viszont ugyebár a veszélyt ügyesen sikerült magasabb polca emelni, és egy teljesen jó folytatást kapott az első évadhoz, jól megtartva a már ismert, jól működő elemeket, és ezek mellé beemelve az újakat.
Szóval ha nem is szárnyalta túl az első évadot (amit nagyon-nagyon nehéz lett volna, ezt előre tudtuk), de attól még egy korrekt folytatás, ami képes volt felérni az elődjéhez.
(A pillanat pedig, amire egész végig vártam, szintén helyet kapott. Úgyis tudom, hogy mindenki tűkön ülve várta, hogy Joyce Byers azt kiabálja, hogy My boy! Haláli, és olyan jellegzetes, nélküle nincs Stranger Things.)
Az már biztos, hogy tűkön ülve várom a harmadik évadot, és amint az is megjelenik, ott leszek az elsők között, aki megnézi. Rég láttam ilyen kellemes sorozatot, ami emellett minden korosztályt megszólít, és nem veszi olyan halálosan komolyan magát az igenis komoly téma mellett.
Ez lenne a rövid értékelésem a Stranger Things második évadához. Hamarosan újra jelentkezem, addigis fura dolgokat mindenkinek.
Love, Kalamaj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése