Még hónap elején jártam Bécsben moziban egy ismerősömmel, aki nagy filmrajongó, és időbeli kényelmetlenségek miatt (mindketten egyetemisták vagyunk, na, azoknak meg kevés a szabadideje) csak a Vörös verébre tudtunk beülni. Viszont egyikünk sem bánta meg a sors ezen fordulatát.
Kellemeset csalódtam ebben a filmben. Igazából a trailerek alapján nem vártam ooolyan sokat tőle, még egy kémes film, ez épp Jennifer Lawrence-el, aki manapság már tényleg mindenben benne van. De jóval több volt ennél. Már a legelső perctől az utolsóig fenntartotta a kíváncsiságom, és érezhető odaadással lett összerakva az egész. Ezen ismerősömmel a moziból visszaúton közösen kielemeztük magunk között a filmet, és egy égbekiáltó negatívumot nem voltunk képesek összevakarni.
(Az egyetlen bajom vele nem maga a film volt, hanem a moziban mellettem két kiscsaj ült, max 15 évesek lehettek, akik csak azért jöttek, mert J-Law volt benne, de biztos nem tudhatták, hogy ez egy R-rated, azaz 18+-os film, mert a legkisebb pofonra is már sikogattak meg elbújtak a hajuk mögé. Nem túlzok, tényleg. Legszívesebben a hajuknál fogva tessékeltem volna ki őket a teremből.)
Nade, mitől is volt ilyen jó a film?
Kezdetnek maguk a szereplők is mind összetettek, jól felépített, megérthető karakterek voltak. Még a 'gonoszok' is, bár a maguk hátborzongató módján. És a végén volt egy olyan csavar, amit ugyan nem fogok lelőni, de az még engem is meglepett.
És ezzel karöltve meg kell említeni a színészi játékot is, Lawrence mellett a férfi főhőst alakító Joel Edgerton is leszínészkedte a filmet a vászonról.
A látvány is ott volt, abszolút megéri szélesvásznon nézni, igazi csemege a szemnek. A világítás, a színkompozíció, az egyes képek beállítása mind alátámaszotta az adott érzést, amit a jelenet képviselt, és emellett nem hatott erőszakosan szájbarágósnak.
A történet is érdekes, fordulatos, jól felépített. Ahogy egy kémfilmben szokott lenni, futkosnak ide-oda különféle világvárosok között, helyenként elpáholják egymást. De itt olyan logikusan követték egymást, a futkosásnak megvolt az indoka, hogy egy percig sem zavart.
(Azt egyébként előtte nem tudtam, hogy ez is egy regényadaptáció, de így felkerült a várólistámra.)
Ami különösen jól sikerült, azok a 'harcjelenetek'. A végefelé van például egy, ami olyan tökéletesen lett koreografálva, hogy megemeltem előtte a metaforikus kalapom.
Ami pedig feltette a filmre a koronát, az maga a zene. Nagyon intezív egész végig, de ez sem a zavaró, magát a képet elnyomó módon, hanem tökéletesen alátámasztva a képernyőn látható jeleneteket.
Összesítve mindenképp tudom ajánlani a Vörös verebet bárkinek. Viszont saját felelősségre, mert tényleg nem finomkodik, kiskorúaknak és gyenge gyomrúaknak nem tanácsos. Legalább azért ne, hogy ne ti legyetek a mellettem sikongató kiscsajok.
Legközelebb csütörtökön jelentkezem, Holly Black nemrég megjelent új fantasy könyvének, a The Cruel Prince értékelésével. Addigis kellemes húsvéti készülődést mindenkinek.
Love, Kalamaj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése