Na, ilyen is előfordul, tudom tartani a tervezett ütemet.
Mint azt az előző posztomban megígértem, itt vagyok újra, egy januárban megjelent friss fantasy-vel, Holly Black The Cruel Prince-ével, ami egy sorozat (The Folk of the Air) első része.
Mivel még ilyen újdonság, és sokan még biztos nem jutottatok hozzá, spoilermentesen fogom tartani az értékelésem.
Bevezetésként elmondanám, hogy hiába olvastam már lassan egy hónapja a könyvet, a mai napig nem tudom dönteni, hogy imádtam a könyvet, vagy nem nagyon hatott meg. De összességében igazából tetszett, csak megvoltak vele a problémáim.
Kezdjük talán a főszereplőkkel, Jude-dal és Cardan-nal. Mert velük volt a legtöbb problémám. A köny első felében egyiket sem kedveltem nagyon, főleg Cardan-t nem (nem mondok meglepőt azzal, ha megsúgom, ő a címbeli herceg, és nem hazudtolja meg a névet). Sőt, őt egyenesen utáltam. Nem bírom egyszerűen a bully-kat. De annyira Jude sem nyűgözött le, meg tudtam valahol érteni őt, de azonosulni nem sikerült vele.
Aztán jött a könyv közepi csavar, és utána mindketten azonnal vettek egy 180 fokos kanyart, és onnantól már mindkettejüket bírtam. Egyáltalán onnantól volt köztük a kémia egyáltalán érezhető, ami megintcsak zavart, mert előtte ölték egymást a nem-izgi módon, és akkor hirtelen összehaverkodtak olyan hirtelen, aminek nem volt nagy értelme.
Az egész történettel is ez volt a legnagyobb bajom.
Egy brutálisan erős prológus után az első részbe majdnem belealudtam, simán felébe is lehetett volna venni, vagy legalább jobban előkészíteni A főszereplők közötti megbékélést.
Aztán jött az első rész végi csavar, ami szó szerint belerobbant az ember képébe, azt sem tudtam, hogy hirtelen hova nézzek, és utána a második rész végig ezen a szinten tudta tartani magát. Onnantól pedig már tényleg érdekes volt a könyv, csak úgy faltam a sorokat.
A végső csavar pedig, az aztán ott volt, szépen összerakva, le is esett az állam, és vigyorogtam egy jó nagyot.
Valahogy a könyv első felét kellett volna a másodikkal egy szintbe hozni, és akkor nem lett volna nagy baj.
 |
| Cardan herceg, Merwild alkotása |
A mellékszereplőkről nem akarok hosszan megemlékezni, mert ők sem hagytak nagy nyomot bennem. A legtöbbjük leginkább csak idegesített, néhányat egyenesen le akartam csapni, de volt, aki olyan felesleges volt, hogy nélkülük is ugyanaz a történet maradt volna.
Igazából az írással is minden rendben volt, Holly Black azért mégsem elsőkönyves már, ebben nem tudtam kivetnivalót találni.
A legérdekesebb talán a világalkotás és ennek a társadalomnak a felépítése, ami hűen szőtte bele a már jól ismert tündéres legendákat és meséket, egy rendben összerakott világot hozva össze a végére.
 |
| Ez már a folytatás. |
Nagyobb részletekbe nem akarok most belemenni, mert az már mind érinti a spoileres témákat, szóval ennyi lenne a The Cruel Prince értékelésem.
Összefoglalva nem egy rossz könyv, de nálam nem volt a kiemelkedően jók között. Igazi csúcspontokat leszámítva meg fog maradni nálam a felejthető kategóriában. A folytatást el fogom majd olvasni, hogy lássam, mit hoz ki a könyv végi nagy fordulatból, de olyan sokra nem számítok. Aztán lehet, hogy kellemesen meg fog lepni, és eddig csak rejtegette a nagyságát a későbbi könyvekre.
Ez voltam mára, a héten valószínűleg lezárom a hónapot, aztán elteperek tojást festeni. Addigis minden jót,
Love, Kalamaj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése