2018. november 16., péntek

Infinity War értékelés - Stan Lee emlékére

Bizony, eljött az a pillanat is, hogy Stan Lee átköltözött Valhallába. Így összeszedtem magam, és végre kipréseltem magamból az Infinity War kritikámat, amit már május óta ígérgetek.

Még pár éve futottam bele először abba a posztba, hogy egyszer lesz egy Marvel film, ahol valami nem lesz rendben, és nem fogjuk érteni miért, csak a legvégén. Hiányozni fog belőle a Stan Lee cameo, és csak ennyi fog állni a stáblista végén, hogy Stan Lee emlékére. Akkor is, és azóta is, bárhányszor került újra elő a poszt, csak legyintettem, hogy ez esélytelen, sosem lesz olyan, hogy nincs Stan Lee cameo.

Hát, tévedtem.


95 év nem semmi. Ezalatt megteremtette azt a Marvel világot, ami mára millióknak nyújt nem csak kikapcsolódást, de bátorságot is. A hősei nélkül én is teljesen más ember lennék.

Azt gondolom, azzal a tudattal távozhatott, hogy a Marvel jó kezekben lesz ezek után is. Még végignézhette, ahogy az MCU meghódította az egész világot, és manapság már nem lehet elmenni mellette, a mainstream kultúra irányadója lett.

A képek ebben a posztban a búcsúztatására készült alkotások.

Az Infinity War pedig az eddigi Marvel univerzum csúcspontja, és a második kedvenc filmem ever. (Az első Bosszúállókat csak azért nem tudta lekörözni nálam, mert az volt az a film, ami először bevezetett a Mavel világba, ezért különleges helyet foglal el a szívemben.)

Több szempontból is igazi tetőpont, amit csak a jövőre érkező Avengers 4-nek lesz esélye überelni.

A történet különleges a Marvel filmek között, végre igazán érezni lehet a tétek súlyát. (Spoileres leszek, mindenkinek volt már ideje megnézni április vége óta.) Kifejezetten örültem neki, hogy nem győzelemmel zárult a film.

Vagyis hát nem örültem neki, szabályosan sokkos állapotban voltam utána, és nem tudtam megszólalni, még úgy sem, hogy sejtettem, hogy ez lesz a végkifejlet. De mint történetvezetési döntés, igenis a helyén volt.

Hiszen már a Polgárháborúban is megmondták, hogy széttagolódva el fognak bukni, erre öten hatfelé mentek. (Egyébként abban a jelenetben, mikor Stark hosszas gyepálás után végül meg tudja sebezni Thanos-t, nem csak én vélek felfedezni egy visszautalást a Vasember 2-re: Ha egy isten vérét fakasztod, az emberek felhagynak hinni benne.)

Thanos szerintem amúgy az egyik legjobb főgonosz. Mintha a Marvel eddig direkt visszafogta volna magát, hogy most az arcunkba robbantsa ezt a lila aszalt szilvát. Külön dícséret a háttérindokáért, nem pedig a képregényekbő átvéve a halált megszemélyesítő csajszit kergette.

Nagyon jól sikerült ezt az elképesztően sok szereplőt párhuzamosan mozgatni, a jelenlévők közül mindenki megkapta a megfelelő időt. Persze azért Sóyomszem hiányzott onnan, egyértelmű, hogy ő fél kézzel elbánt volna a ráncos állú szőlőszemmel.

Ha muszáj lenne, sem tudnék kedvenc jelenetet választani. Gamora halála, Steve Rogers és Thor bevonulása, Loki halála, Stark felpáncélozódása mind a célegyenesben vannak, mind különböző okokból, és mind ikonikus jelenetek.

Az egész végkifejletről meg ne is beszéljünk. Épp elég meme született már azóta belőle. Peter Parker pedig büszke lenne magára, hogy a halálából meme lett.

A filmzene is az egyik legjobb az MCU-ban. A CD-t rendszeresen végighallgatom, mikor épp kreatívkodok, és kell az ihlet. A krediteknél pedig, mikor a szépen elporladó főcím alatt megszólal az Avengers téma lelassított verziója, nekem mindig borsódzik a hátam.

A látványról pedig nem is kell szót ejteni. elképesztő, mennyit fejlődött a technika az elmúlt 10 évben az első Vasember film óta, pedig már az is nagyon szép volt. Az Infinity War nézése közben gyakran azt sem tudtam, hova nézzek. A 3D az utoljó centjéig megérte minden pénzét.

Szóval sok szempontból kiemelkedő a film. Most kivételesen visszafogtam a kontrollálhatalan fangirl-t ami ki szokott bukni belőlem, ha erről a filmről van szó, különben ez a poszt sokkal kevésbé lenne érthető.

Örülök, hogy Stan Lee még láthatta ezt. Hiányozni fog, és a cameói is a filekből. (Ha jól tudom, a Captain Marvel, az A4 és az új Pókember jeleneit már leforgatta, de utána ennyi volt.) 

Örökké ő fog maradni a Marvel nagypapafigurája, és nem hiszem, hogy egyhamar ki fog kopni a hatása a képregényekből és filmekből. Nem tiltakoznék, ha még egyszer ennyit kötünk maradt volna, de ne azon keseregjünk, hogy elment. Ünnepeljük inkább azt a hosszú és tartalmas életet, amit élt.

Nyugodj békében, Stan Lee, Valhallában találkozunk.

Excelsior!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése