Instagramon rengeteg fanartot láttam már a Six of Crows-hoz, és ezek felkeltették az érdeklődésem. Meg is szereztem a könyvet (angolul). Viszont mivel ez kapcsolódik kicsit a Grisha-trilógiához, úgy gondoltam, először azt befejezem, hogy ne fussak bele semmilyen lehetséges spoilerbe.
Egyszer pár éve már nekiálltam, akkor még magyarul, de pár fejezet után letettem, mert nemigazán ragadott el. Most februárban, mikor immár angolul olvastam végig, rájöttem, hogy ez a fordítás hibája lehetett, mert eredetben fantasztikus egy sorozat.
Ugyan már vagy egy hónapja olvastam ezt a trilógiát, de most akadt időm arra, hogy írjak is róla. Az egyetem nem játék, gyerekek.
(Igyekszem legalább az utolsó részt spoilermentesre hagyni, mivel az Magyarországon még nem jelent meg.)
Az első rész, magyarul Árnyék és csont talán a legkevésbé kedvencem a három közül, pusztán azért, mert itt még minden kifejletlen, és a folytatások komplexitása és érzelni hullámvasútjai még nem kaptak esélyt kibontakozni.
Viszont ha nem figyeljük a másik kettőt még, a maga erejében egy nagyon jó könyv. A világ, amit felrajzol, egyedülálló, érdekes kérdéseket vet fel, és a szereplők is összetettek, és azon kevés könyvek egyike, ahol nem idegesítenek.
Emellett nyitva hagyja az ajtót a továbbiakra a rejtélyeknek, és jól fel is vezeti, mi mindent nem tudunk még, egyszóval csak úgy vonzza az olvasót, hogy azonnal vegye a kezébe a második könyvet.
A középső gyerek, az Ostrom és vihar tovább bővíti a világot és a szereplők körét. Itt jelenik meg a második kedvenc szereplőm, Nikolai, a birodalom hercege. Felüdítő színfolt a sok komoly szereplő között.
Úgy általánosságban is elmondható, hogy a sorozat nem veszi olyan véresen komolyan magát, kellemesen olvashatóan könnyed a hangvétele. Viszont ahol tényleg nagyon komolynak kell lenni, ott azt olyan erővel hozzá, hogy még én is képes vagyok elsírni magam. Vagy legalább meredten bámulni magam elé megrökönyödésemben hosszú percekig.
Ebben a részben kiderülnek a titkok (a nagyjuk), és dolgoznak a szereplők a megoldás felé. A végkifejlettől elállt a lélegzetem. A több lépcsős finálé olyan szépen volt felépítve, hogy csak bólogatni tudtam elégedetten.
A második könyv végezte után szó szerint két perccel vettem a kezembe a Ruin and Rising-ot (talán Romok és felemelkedésnek fordítanám), azután a vég után nem bírtam többet várni. (Még szerencse, hogy már előre be volt tárazva, egyszerre szereztem meg az egész trilógiát angolul.)
És hűha, ez mind közül a legjobb. Ahol pedig a legkevésbé kedvenc is messze kenterbe ver nagyon sok könyvet, ott a legjobb aztán igazán fantasztikus. Az egyik szereplővel volt egy olyan csavar, amit nem gondoltam volna, pedig annyit sejtettem, hogy valami lesz még vele. (De nem spoilerezek.) És ami még nagyszerűbbé tette a könyvet, hogy a végén meg mert lépni egy olyan tökös lépést, amit általában a Biztos van valami más megoldás elv alapján ki szoktak kerülni.
Az a finálé, atya ég. Az tette fel a koronát a tetejére, a cseresznyét a habra, a pontot az i-re. Ilyen jó befejezést rég nem olvastam. Kb a könyv utolsó harmadát veszem ide, több lépcsőben, tökéetesen felépítve, olyan érzelmi mélységgel, hogy csak na. Itt volt az, hogy az utolsó mondat vége után vagy tíz percig csak bámultam, félig vigyorogva, félig lesokkolva, félig elégedetten, félig fájú szívvel. De nem fogok erről többet mondani, nehogy elrontsam valakinek a későbbiekben.
A szereplőket tekintve is helyén volt a trilógia, mindenki kellően összetett volt, érthető motivációkkal és átérezhető háttértörténettel.
Az abszolút kedvencem az Éjúr (Darkling), azaz a sorozat főgőnosza. És ez nagyon sokat elmond a könyvek elképesztő minőségéről. Eleve szeretem az olyan könyveket/filmeket, ahol a legszerethetőbb az ellenség, a Grisha pedig egy remek példája ennek. Neki van a legösszetettebb karaktere, és ugyan elsőre talán őrültnek tűnhet, de nagyon nem az. Elképesztően intelligens az háta mögött tudott évek százainak köszönhetően, viszont emellett tele van érzelmekkel, amiket elnyom. Lenyűgöző figyelni a belső víódásait. Jó, nem azt mondom, hogy legjobb haverok lennénk, ha a való életben találkoznék vele, azonnal futnék a másik irányba, de mint könyvbeli szereplő, ő magasan kiemelkedik mindenki közül.
A világalkotás felfrissítően eredeti. Élek-halok a fantasykért, de a legtöbb persze az európai kultúrát veszi alapul. Különlegesen hatott, hogy itt egy orosz hagyományvilág alapján született meg a világ. Ugyan nem vagyok olyan jártas benne, de amennyit tudok, azt mind jól fel lehetett ismerni.
Mindenképp szót kell ejteni a borítókról is, mert azok gyönyörűek. A régiek is szemképráztatóak voltak (ezzekkel jelent meg magyarul is), de az újak is csodásak, ezek már a három rész három fantasztikus állatára koncentrál. Én személy szerint inkább a régieket szeretem jobban, de nem marad le sokkal mögötte az új paletta sem.
Mindent összesítve csak ajánlani tudom ezt a trilógiát, mindenkinek, aki kicsit is szereti a fantasyket, de annak is, aki nem, vagy csak szemez a műfajjal. Egy különleges olvasmány, egy különleges világban. Viszont aki teheti, az inkább angolul álljon neki, nekem a magyar fordítás valahogy nem jött be.
Hamarosan újra jelentkezem, a héten még két könyvkritika van előkészítve, valamint a Vörös veréb nemrégen bemutatott filmről is tervezek említést tenni.
Addigis végre megérkező tavaszt mindenkinek.
Love, Kalamaj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése