Márciusi bevásárlótáska

Úgy néz ki, lassanként sikerül visszatérnem a normális ütemhez, és egy hónapban egy posztnál többet is ki tudok termelni. A tavasz könyvek tekintetében úgyi mindig elég termékeny szokott lenni nálam, egy kupacon van szülinap, névnap, húsvét, ilyenek. Ennek örömére a márciusom is könyvekben gazdagon telt.

Beszerzett könyveim:

J.K. Rowling - Harry Potter and the Philosopher's Stone (angolul, végre meg tudtam venni a tavaly megjelent jubileumi kiadást. Természetesen a Mardekár-ház színeiben.)

Kai Meyer - A betű mágusa (bevallom a borító levett a lábamról)

Holly Black - The Cruel Prince (az értékelésem itt olvashatjátok)

Brodi Ashton, Cynthia Hand, Jodi Meadows - Lady Jane

Sara Shepard - The Perfectionists (ezt németül olvastam, a Pretty Little Liars könyvben nekem 2017 legnagyobb csalódása volt, de ez mértékekkel jobb volt nála. Teljes értékelés hamarosan.)

Oliver Bowden - Assasin's Creed, Titkos keresztes háború

Jason Matthews - Vörös veréb (a film után muszáj volt megszereznem könyvben is.

Leigh Bardugo - Siege and Storm; Ruin and Rising (a teljes Grisha-trilógiáról készült értékelésem itt olvashatjátok)

Elolvasott könyvek:

Margaret Rogerson - An Enchantment of Ravens (az eddigi év egyik legjobb olvasmányélménye volt, biztos vagyok benne, hogy hamarosan egy teljes értékelést fogok hozni róla)

Susan Dennard - The Witchlands 1-2: Truthwitch, Windwitch

J.K. Rowling - Harry Potter and the Philosopher's Stone

Holly Black - The Cruel Prince

Brodi Ashton, Cynthia Hand, Jodi Meadows - Lady Jane

Sara Shepard - The Perfectionists

Leigh Bardugo - Siege and Storm; Ruin and Rising

Márciusi filmélmény:

Amellet, hogy ismétlésként megint megnéztem a Fantastic Beasts and Where To Find Them-et (a mai napig nem tudom a rendes magyar nevét, valamiért mindig Legendás állatok és hogyan találjuk meg őket-ként hivatkozok rá, ami tudom, hogy gáz), szerencsém volt egy ebben a hónapban frissen megjelent kémes újdonsághoz, a Jennifer Lawrence főszereplésével készült Red Sparrow-hoz, azaz magyarul a Vörös verébhez.

Egy filmrajongó ismerősömmel néztük meg, eredeti hanggal moziban, és mindketten csak jót tudtunk mondani róla. Már írtam is róla egy korábbi posztban, amit ide kattintva olvashattok el.

Áprilisi várólista:

Ezeket a könyveket szeretném beszerezni/elolvasni:

Marie Rutkoski - The Winner's Kiss

Colleen Hoover, Tarryn Fisher - Never Never (Soha, de soha) 3

Julie Kagawa - The Iron Knight (A vaslovag)

Marie Lu - The Young Elite (Az ifjú kiválasztottak)

J. K. Rowling - Harry Potter and the Chamber of Secrets

Április legjobban várt filmje:

Avengers - Infinity War

Gondolom ez azért várható volt. 10 éve készül a teljes Marvel rajongósereg erre, ez lesz az eddigi filmes unierzum képzeletbeli tortájának habján a cseresznye. Már hónapok óta be vagyok zsongva tőle, alig bírom már kivárni, míg végre megjelenik. Csak az első trailert vagy százszor láttam, magyarul és angolul is fejből fel tudom mondani, annyira bezsongtam már attől a két percnyi képanyagtól, hogy egy teljes posztot dedikáltam annak, hogy az általam felfedezett easter egg-eket és király pillanatokat kivesézzem. (Akit érdekel, egyébként itt elérhető az a bejegyzésem.)

Sorozatok terén mostanában nagyon el vagyok maradva, télen a suli és az olvasás miatt semmi időm nem maradt rájuk, újnak nem is tervezek nekiállni, viszont majd valamikor a Flash, Zöld íjász és társaikat be kéne pótolnom. De lehet, hogy megárom, míg befejeződnek az aktuális évadaik, és akkor mindent egyben lenyomok.

Viszont érkezik egy nagy áprilisi blogprojekt is, annak örömére, hogy hónap végén megjelenik a Tüskék és rózsák udvarának következő része külföldön. Így valamelyik ápilisi hetet a nagy Sarah J. Maas hétnek fogom szentelni, értékelésekkel, kedvenc idézetekkel, fan artokkal, meg mindennel, ami csak kell. Már nagyban készülök rá, ugyan fix dátum még nincs de úgy tervezem, hogy a hónap második felében kerül rá majd sor. További részletek addigis kikerülnek a blogra, én már nagyon izgatott vagyok, remélem nektek is tetszeni fog.

Addigis még van pár könyvkritikám csőre töltve, szóval nem marad a blog tétlenül, jövő héten (miután remélhetőleg sikerül majd kivakarni a sok locsolókölnit a hajamból) tervezem megírni a The Perfectionists és az An Enchantment of Ravens értékeléseim. A héten többet már nem jelentkezem, kezdődik a húsvéti nagy készülődés, szóval én már most kellemes ünnepet kívánok mindannyiótoknak.

Love, Kalamaj

Felemás fantasy - The Cruel Prince értékelés

Na, ilyen is előfordul, tudom tartani a tervezett ütemet.

Mint azt az előző posztomban megígértem, itt vagyok újra, egy januárban megjelent friss fantasy-vel, Holly Black The Cruel Prince-ével, ami egy sorozat (The Folk of the Air) első része.

Mivel még ilyen újdonság, és sokan még biztos nem jutottatok hozzá, spoilermentesen fogom tartani az értékelésem.

Bevezetésként elmondanám, hogy hiába olvastam már lassan egy hónapja a könyvet, a mai napig nem tudom dönteni, hogy imádtam a könyvet, vagy nem nagyon hatott meg. De összességében igazából tetszett, csak megvoltak vele a problémáim.

Kezdjük talán a főszereplőkkel, Jude-dal és Cardan-nal. Mert velük volt a legtöbb problémám. A köny első felében egyiket sem kedveltem nagyon, főleg Cardan-t nem (nem mondok meglepőt azzal, ha megsúgom, ő a címbeli herceg, és nem hazudtolja meg a névet). Sőt, őt egyenesen utáltam. Nem bírom egyszerűen a bully-kat. De annyira Jude sem nyűgözött le, meg tudtam valahol érteni őt, de azonosulni nem sikerült vele.

Aztán jött a könyv közepi csavar, és utána mindketten azonnal vettek egy 180 fokos kanyart, és onnantól már mindkettejüket bírtam. Egyáltalán onnantól volt köztük a kémia egyáltalán érezhető, ami megintcsak zavart, mert előtte ölték egymást a nem-izgi módon, és akkor hirtelen összehaverkodtak olyan hirtelen, aminek nem volt nagy értelme.

Az egész történettel is ez volt a legnagyobb bajom.

Egy brutálisan erős prológus után az első részbe majdnem belealudtam, simán felébe is lehetett volna venni, vagy legalább jobban előkészíteni A főszereplők közötti megbékélést.

Aztán jött az első rész végi csavar, ami szó szerint belerobbant az ember képébe, azt sem tudtam, hogy hirtelen hova nézzek, és utána a második rész végig ezen a szinten tudta tartani magát. Onnantól pedig már tényleg érdekes volt a könyv, csak úgy faltam a sorokat.

A végső csavar pedig, az aztán ott volt, szépen összerakva, le is esett az állam, és vigyorogtam egy jó nagyot.

Valahogy a könyv első felét kellett volna a másodikkal egy szintbe hozni, és akkor nem lett volna nagy baj.

Cardan herceg,
Merwild alkotása

A mellékszereplőkről nem akarok hosszan megemlékezni, mert ők sem hagytak nagy nyomot bennem. A legtöbbjük leginkább csak idegesített, néhányat egyenesen le akartam csapni, de volt, aki olyan felesleges volt, hogy nélkülük is ugyanaz a történet maradt volna.

Igazából az írással is minden rendben volt, Holly Black azért mégsem elsőkönyves már, ebben nem tudtam kivetnivalót találni.

A legérdekesebb talán a világalkotás és ennek a társadalomnak a felépítése, ami hűen szőtte bele a már jól ismert tündéres legendákat és meséket, egy rendben összerakott világot hozva össze a végére.

Ez már a folytatás.

Nagyobb részletekbe nem akarok most belemenni, mert az már mind érinti a spoileres témákat, szóval ennyi lenne a The Cruel Prince értékelésem.

Összefoglalva nem egy rossz könyv, de nálam nem volt a kiemelkedően jók között. Igazi csúcspontokat leszámítva meg fog maradni nálam a felejthető kategóriában. A folytatást el fogom majd olvasni, hogy lássam, mit hoz ki a könyv végi nagy fordulatból, de olyan sokra nem számítok. Aztán lehet, hogy kellemesen meg fog lepni, és eddig csak rejtegette a nagyságát a későbbi könyvekre.

Ez voltam mára, a héten valószínűleg lezárom a hónapot, aztán elteperek tojást festeni. Addigis minden jót,

Love, Kalamaj

Mert miért ne lenne orosz a kém? - Vörös veréb értékelés

Még hónap elején jártam Bécsben moziban egy ismerősömmel, aki nagy filmrajongó, és időbeli kényelmetlenségek miatt (mindketten egyetemisták vagyunk, na, azoknak meg kevés a szabadideje) csak a Vörös verébre tudtunk beülni. Viszont egyikünk sem bánta meg a sors ezen fordulatát.

Kellemeset csalódtam ebben a filmben. Igazából a trailerek alapján nem vártam ooolyan sokat tőle, még egy kémes film, ez épp Jennifer Lawrence-el, aki manapság már tényleg mindenben benne van. De jóval több volt ennél. Már a legelső perctől az utolsóig fenntartotta a kíváncsiságom, és érezhető odaadással lett összerakva az egész. Ezen ismerősömmel a moziból visszaúton közösen kielemeztük magunk között a filmet, és egy égbekiáltó negatívumot nem voltunk képesek összevakarni.

(Az egyetlen bajom vele nem maga a film volt, hanem a moziban mellettem két kiscsaj ült, max 15 évesek lehettek, akik csak azért jöttek, mert J-Law volt benne, de biztos nem tudhatták, hogy ez egy R-rated, azaz 18+-os film, mert a legkisebb pofonra is már sikogattak meg elbújtak a hajuk mögé. Nem túlzok, tényleg. Legszívesebben a hajuknál fogva tessékeltem volna ki őket a teremből.)

Nade, mitől is volt ilyen jó a film?

Kezdetnek maguk a szereplők is mind összetettek, jól felépített, megérthető karakterek voltak. Még a 'gonoszok' is, bár a maguk hátborzongató módján. És a végén volt egy olyan csavar, amit ugyan nem fogok lelőni, de az még engem is meglepett.

És ezzel karöltve meg kell említeni a színészi játékot is, Lawrence mellett a férfi főhőst alakító Joel Edgerton is leszínészkedte a filmet a vászonról.

A látvány is ott volt, abszolút megéri szélesvásznon nézni, igazi csemege a szemnek. A világítás, a színkompozíció, az egyes képek beállítása mind alátámaszotta az adott érzést, amit a jelenet képviselt, és emellett nem hatott erőszakosan szájbarágósnak.

A történet is érdekes, fordulatos, jól felépített. Ahogy egy kémfilmben szokott lenni, futkosnak ide-oda különféle világvárosok között, helyenként elpáholják egymást. De itt olyan logikusan követték egymást, a futkosásnak megvolt az indoka, hogy egy percig sem zavart.

(Azt egyébként előtte nem tudtam, hogy ez is egy regényadaptáció, de így felkerült a várólistámra.)

Ami különösen jól sikerült, azok a 'harcjelenetek'. A végefelé van például egy, ami olyan tökéletesen lett koreografálva, hogy megemeltem előtte a metaforikus kalapom.

Ami pedig feltette a filmre a koronát, az maga a zene. Nagyon intezív egész végig, de ez sem a zavaró, magát a képet elnyomó módon, hanem tökéletesen alátámasztva a képernyőn látható jeleneteket.

Összesítve mindenképp tudom ajánlani a Vörös verebet bárkinek. Viszont saját felelősségre, mert tényleg nem finomkodik, kiskorúaknak és gyenge gyomrúaknak nem tanácsos. Legalább azért ne, hogy ne ti legyetek a mellettem sikongató kiscsajok.

Legközelebb csütörtökön jelentkezem, Holly Black nemrég megjelent új fantasy könyvének, a The Cruel Prince értékelésével. Addigis kellemes húsvéti készülődést mindenkinek.

Love, Kalamaj

Orosz(os) fantasy és szentek - Grisha-trilógia értékelés

Instagramon rengeteg fanartot láttam már a Six of Crows-hoz, és ezek felkeltették az érdeklődésem. Meg is szereztem a könyvet (angolul). Viszont mivel ez kapcsolódik kicsit a Grisha-trilógiához, úgy gondoltam, először azt befejezem, hogy ne fussak bele semmilyen lehetséges spoilerbe.

Egyszer pár éve már nekiálltam, akkor még magyarul, de pár fejezet után letettem, mert nemigazán ragadott el. Most februárban, mikor immár angolul olvastam végig, rájöttem, hogy ez a fordítás hibája lehetett, mert eredetben fantasztikus egy sorozat.

Ugyan már vagy egy hónapja olvastam ezt a trilógiát, de most akadt időm arra, hogy írjak is róla. Az egyetem nem játék, gyerekek.

(Igyekszem legalább az utolsó részt spoilermentesre hagyni, mivel az Magyarországon még nem jelent meg.)

Az első rész, magyarul Árnyék és csont talán a legkevésbé kedvencem a három közül, pusztán azért, mert itt még minden kifejletlen, és a folytatások komplexitása és érzelni hullámvasútjai még nem kaptak esélyt kibontakozni.

Viszont ha nem figyeljük a másik kettőt még, a maga erejében egy nagyon jó könyv. A világ, amit felrajzol, egyedülálló, érdekes kérdéseket vet fel, és a szereplők is összetettek, és azon kevés könyvek egyike, ahol nem idegesítenek.

Emellett nyitva hagyja az ajtót a továbbiakra a rejtélyeknek, és jól fel is vezeti, mi mindent nem tudunk még, egyszóval csak úgy vonzza az olvasót, hogy azonnal vegye a kezébe a második könyvet.

A középső gyerek, az Ostrom és vihar tovább bővíti a világot és a szereplők körét. Itt jelenik meg a második kedvenc szereplőm, Nikolai, a birodalom hercege. Felüdítő színfolt a sok komoly szereplő között.

Úgy általánosságban is elmondható, hogy a sorozat nem veszi olyan véresen komolyan magát, kellemesen olvashatóan könnyed a hangvétele. Viszont ahol tényleg nagyon komolynak kell lenni, ott azt olyan erővel hozzá, hogy még én is képes vagyok elsírni magam. Vagy legalább meredten bámulni magam elé megrökönyödésemben hosszú percekig.

Ebben a részben kiderülnek a titkok (a nagyjuk), és dolgoznak a szereplők a megoldás felé. A végkifejlettől elállt a lélegzetem. A több lépcsős finálé olyan szépen volt felépítve, hogy csak bólogatni tudtam elégedetten.

A második könyv végezte után szó szerint két perccel vettem a kezembe a Ruin and Rising-ot (talán Romok és felemelkedésnek fordítanám), azután a vég után nem bírtam többet várni. (Még szerencse, hogy már előre be volt tárazva, egyszerre szereztem meg az egész trilógiát angolul.)

És hűha, ez mind közül a legjobb. Ahol pedig a legkevésbé kedvenc is messze kenterbe ver nagyon sok könyvet, ott a legjobb aztán igazán fantasztikus. Az egyik szereplővel volt egy olyan csavar, amit nem gondoltam volna, pedig annyit sejtettem, hogy valami lesz még vele. (De nem spoilerezek.) És ami még nagyszerűbbé tette a könyvet, hogy a végén meg mert lépni egy olyan tökös lépést, amit általában a Biztos van valami más megoldás elv alapján ki szoktak kerülni.

Az a finálé, atya ég. Az tette fel a koronát a tetejére, a cseresznyét a habra, a pontot az i-re. Ilyen jó befejezést rég nem olvastam. Kb a könyv utolsó harmadát veszem ide, több lépcsőben, tökéetesen felépítve, olyan érzelmi mélységgel, hogy csak na. Itt volt az, hogy az utolsó mondat vége után vagy tíz percig csak bámultam, félig vigyorogva, félig lesokkolva, félig elégedetten, félig fájú szívvel. De nem fogok erről többet mondani, nehogy elrontsam valakinek a későbbiekben.

A szereplőket tekintve is helyén volt a trilógia, mindenki kellően összetett volt, érthető motivációkkal és átérezhető háttértörténettel.

Az abszolút kedvencem az Éjúr (Darkling), azaz a sorozat főgőnosza. És ez nagyon sokat elmond a könyvek elképesztő minőségéről. Eleve szeretem az olyan könyveket/filmeket, ahol a legszerethetőbb az ellenség, a Grisha pedig egy remek példája ennek. Neki van a legösszetettebb karaktere, és ugyan elsőre talán őrültnek tűnhet, de nagyon nem az. Elképesztően intelligens az háta mögött tudott évek százainak köszönhetően, viszont emellett tele van érzelmekkel, amiket elnyom. Lenyűgöző figyelni a belső víódásait. Jó, nem azt mondom, hogy legjobb haverok lennénk, ha a való életben találkoznék vele, azonnal futnék a másik irányba, de mint könyvbeli szereplő, ő magasan kiemelkedik mindenki közül.

A világalkotás felfrissítően eredeti. Élek-halok a fantasykért, de a legtöbb persze az európai kultúrát veszi alapul. Különlegesen hatott, hogy itt egy orosz hagyományvilág alapján született meg a világ. Ugyan nem vagyok olyan jártas benne, de amennyit tudok, azt mind jól fel lehetett ismerni.

Mindenképp szót kell ejteni a borítókról is, mert azok gyönyörűek. A régiek is szemképráztatóak voltak (ezzekkel jelent meg magyarul is), de az újak is csodásak, ezek már a három rész három fantasztikus állatára koncentrál. Én személy szerint inkább a régieket szeretem jobban, de nem marad le sokkal mögötte az új paletta sem.

Mindent összesítve csak ajánlani tudom ezt a trilógiát, mindenkinek, aki kicsit is szereti a fantasyket, de annak is, aki nem, vagy csak szemez a műfajjal. Egy különleges olvasmány, egy különleges világban. Viszont aki teheti, az inkább angolul álljon neki, nekem a magyar fordítás valahogy nem jött be.

Hamarosan újra jelentkezem, a héten még két könyvkritika van előkészítve, valamint a Vörös veréb nemrégen bemutatott filmről is tervezek említést tenni.

Addigis végre megérkező tavaszt mindenkinek.

Love, Kalamaj