2015. október 21., szerda

Októberi olvasónapló

Szerbusztok újra!
Hát, ez a lista nem lesz olyan hosszú, mint a szeptemberi tesója, ugyanis nagy lendülettel elkezdődött nekem az egyetem a hónap elején, és így az olvasásra fordítható időm rohamosan lecsökkent. Pont ebből kifolyólag nem is tudtam annyi könyvet beszerezni, mint szeptemberben. Vagyishát de, igen, de gondolom az ábrázoló geometria, a statika és az anyagtan tankönyv nem épp olyan közkedvelt írásmű, ami mindenkit annyira megmozgatna. Mertbiza a zacskós ramentészta és a gyorsfagyasztott féleurós pizza mellett ők a legjobb haverjaim.
Nade, a koleszos élet szépségeit most hanyagoljuk, térjünk át a könyvekre:
Szóval (és tettel), ezeket szereztem be október felettébb esős havában:

Michelle Hodkin: The evolution of Mara Dyer

Miután múlt hónapban elolvastam magyarul az első részt, nem tudtam várni, hogy megjelenjen a második is szeretett nyelvünkön, ezért azzal a lendülettel leemeltem a folytatást a virtuális polcról angolul, hogy majd úgy elolvasom. Csak hát arra nem számítottam, hogy meggátol ebben egy alacsonyan szálló beadandó makett, így szegénykém még mindig vár rám, hogy nekiüljek néhány szabad órámban.

Az első részt egyébként nagyon szerettem, még akkor is, ha nem volt annyira thriller-es, mint egy beharangozóban olvastam róla. Felettébb szórakoztató írásmű volt, biztosan folytatni fogom a sorozatot, amint kilátok a rengeteg tennivaló alól. A szereplőket bírtam, bár egy kicsit szeretnék többet tudni a hátterükről, meg arról, mi miért is történik. De persze ez a folytatások dolga, csak én vagyok türelmetlen szokás szerint.


Jay Asher: Tizenhárom okom volt

Ezzel a könyvvel egy ideje már szemeztem, bár a témája alapján elég szkeptikusan álltam hozzá, akartam is, meg nem is. Aztán az egyetem első hete alatt valahogy azon kaptam magam, hogy elkezdtem olvasni, és ez abba torkollott, hogy fél éjszaka alatt kivégeztem (jó, tudom, ez borzasztó hasonlat egy ilyen témájú sztorihoz).

Azt mondanám róla, hogy nem ajánlom, hogy bárki is elolvassa ezt a könyvet. Hogy miért? Mert annyira jó. Igen, jól hallottad. Azért ne olvasd el, mert túl jó. Túlzottan realisztikus. Vagy ha mégis arra szánnád el magad, akkor csak akkor tedd ezt, ha nagyon (nagyon-nagyon) erős idegrendszered van. De komolyan. Engem úgy megnyomott, hogy egész éjjel nem tudtam aludni után, annyira járt az agyam (meg a gyomrom, kánkánt), pedig aki igazán ismer, az tudja rólam, hogy nekem aztán van gyomrom a durva sztorikhoz. Szóval csak körültekintően tessék vele bánni.


Sarah J. Maas: Üvegtrón

Ezt a könyvet csak a napokban szereztem be, kicsit az internetes nyomás hatására. Annyi jót hallottam már róla, hogy gondoltam, miért is tenni, egy próbát megér. Végülis szeretem én a középkori fantasy-szerű történetet, törzsgyökeres Trónok harca-rajongóként nyitott vagyok bármilyen hasonló  (jó) sztorira.

Be kell vallanom, még nem jutottam ennek a regénynek a végére, kábé a harmadánál járok, de eddig határozottan ígéretesnek ígérkezik. a szereplők szerethetők, most kezd kibontakozni egy nagyobb rejtély, beindul a cselekmény. Sokat várok a maradék oldalaktól, és ha nem kell csalódnom benne, akkor valószínűleg nyergelek is majd át a folytatásokra/előtörténetre. És bár nem a borítójáról kéne megítélni a könyvet, azért mégis emlékezzünk meg egy mondat erejére róla. Nagyon tetszett a grafika, végre nem valami plén összephotoshop-olt fotómontázs, és kellőképp erőt sugall. Pöpec lett.


Ezt a hármat szereztem be októberben, meg párat még elolvastam azok közül a szeptemberiek közül, amire akkor még nem volt időm. Ezen felül persze még vannak, amikre hajtok, de az csak a november zenéje lehet. Az előjegyzési listáim élén állnak:

Maggie Stiefvater: Blue Lily, Lily Blue (a magyar verzió, amint megjelenik)
J. L. Armentrout: Shadows (a magyar verzió, amint megjelenik)
Julie Cross: Tempest (a magyar verzió, amint megjelenik)
Sarah J. Maas: Éjkorona

A mai zeneajánlat pedig a következő: Ludovico Einaudi: Fly, mert erre jól lehet tanulni és beadandókat gyártani.

Egyébként tervezem, hogy a (ha jól tudom) decemberben induló Aranymosás pályázatra beküldöm egy nemrég elkészült regényem, melynek címe Társasjáték. A következő bejegyzésemben talán bemutatom. Még a nyáron csináltam hozzá egy videót, meg szabad nézni: Társasjáték könyvtrailer. Persze ez csak a saját magam szórakoztatására készült, és nem az enyémek a videók és a zene, amiből összeraktam, de a vágás az én billentyűzetkoptatásom eredménye. Már csak az átolvasás van hátra, aztán mehet a menet. Szabad drukkolni nekem. 

Egyelőre ennyi, valamikor majd újra jelentkezem.
Addigis: Adieu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése