2019. április 25., csütörtök

A kedvencek (és a nem) - book tag

Na, egy könnyed fél év kihagyás után sikerült végre megint billentyűzet elé ülnöm. Jelentem, élek még, csak egy icike-picikét stresszes volt az elmúlt pár hónap. Utolsó két félév az egyetemen, na, most is már készítem elő a diplomamunkám.

De tegnap szembe jött velem a nemzetközi Üvegtrón rajongói csoportban a következő rövid kérdőív, amit már jópáran kitöltöttek, és úgy gondoltam, ez pont alkalmas lenne egy bejegyzéshez, amit esetleg be is sikerül fejeznem.

Témájában a kedvencek és a kevésbé azok, az olvasói életem sarokpontjai.

A KÖNY, AMIT IMÁDOK

Sarah J. Maas - A Court of Mist and Fury

Azt hiszem, ezt nem kell nagyon sokat magyaráznom. Sarah J. Maas könyveit egytől-egyig imádom (talán az ACOTAR első része marad egy kicsit csak el, visszatekintve, Tamlin miatt), de ezek közül is kiemelkedik a Köd és harag udvara. Talán azt is megkockáztatom, hogy ez a valaha olvasott legkedvencebb könyveim egyike.
(Ha esetleg valakinek van kedve teljes hosszában végigolvasni a szerelmeslevelem Maas-hoz, írtam egy értékelést is a trilógiához.)


A KÖNYV, AMIT KI NEM ÁLLHATOK

Colleen Hoover, Tarryn Fisher - Never never trilógia

Nem azért utálom ezt a trilógiát, mert eleve rossz lenne, hanem mert csalódnom kellett benne. A legnagyobb bajom ezzel a történettel, hogy egész bíztatóan indul, a második rész meg kifejezetten olvastatja is magát. Aztán ott van a lezáró rész, aminél antiklimaktikusabbat még nem láttam. Ha egy elsőkönyves író most beküldené ezt mondjuk az Aranymosásra, még az első fordulón sem jutna tovább. Csak azért kerülhetett kiadásra, mert két nagy né áll rajta. (Részletesebben a véleményem itt fejtettem ki.)


A KÖNYV, AMI TÚL VAN ÉRTÉKELVE

Elle Kennedy - The Deal

Eleve nem vagyok egy nagy rajongója a new adult típusú könyveknek, ahol csak a hímegyed kockahasa és farka a lényeg, de a szereplőknek nincs sok karaktermélysége ezen túl. (Általában már a borítón se látszik más, lásd ezt a példát is.) Félreértés ne essék, ezzel a darabbal épp nem volt semmi bajom (holott gyakran ezek a hímek kifejezetten károsak). Az összes bajom pusztán az, hogy ez a könyv dögunalmas, és semmi kifejezetten komoly mélység nincs benne. Emellett aranyos, de engem nem szórakoztatott.


A KÖNYV, AMI NINCS ÉLÉGGÉ ÉRTÉKELVE

Leigh Bardugo - Grisha trilógia

Úgy érzem, valahogy Magyarországon annyira nem kapta még meg a neki kijáró rajongást. Pedig a külföldi csoportokban lépten-nyomon belefut az ember, és szép számú fanart is kering. Ez talán attól is függ, hogy a lezáró rész évekig várt a megjelenésre, így kicsit feledésbe merült addig. De remélem ez most válzotni fog. Szerintem minden esetre egy remek sorozat, különleges világgal, ami kiemeli a tucatfantasy-k közül. (Részletes értékelésem itt olvasható, de vigyázat, enyhe spoilereket tartalmaz.)


A KÖNYV, AMIT ÚJRA ÉS ÚJRA EL TUDOK OLVASNI

Sarah J. Maas - Üvegtrón sorozat

Ezt akár a kettővel későbbi vázlatponthoz is írhattam volna, de itt még jobb helye volt. Mint megrögzött (már-már vallásos) Maas-rajongóként évente legalább egyszer előveszem ezt a sorozatot egy maratonozáshoz. Az első részének köszönhetem, hogy beleszerettem a fantasy-be, és ez a rajongás azóta is tart. Egyszerűen imádom ezt a sorozatot, túl hosszú lenne kifejteni, hogy mégis miért. Ha mégis lenne valakinek kedve (és ideje) hozzá, egy kisregénynyi örömujjongást, pont egy éve tartottam Maas-hetet.


A KÖNYV, AMITŐL BELESZERETTEM AZ OLVASÁSBA

Az eredeti: Böszörményi Gyula - Gergő és az álomfogók

Mikor először hallottam ezt a történetet, még szinte olvasni sem tudtam, a kis hátulgombolós Maja mégis megverekedett egy akkora könyvvel, mint saját maga. Akkor éreztem rá, hogy a könyvek vaahogy az én világom lesz.
Eleve nem hagyhattam ki Böszörményi mestert a kedvenceim listájáról, hiszen Maas mellett ő a másik abszolút kedvenc íróm. Ugyan manapság az Ambrózy-kötetekkel kavarja az olvasók lelkét, de én büszkén vallom, hogy szinte a kezdetektől rajongtam érte.


A visszatérés: Jennifer L. Armentrout - Luxen

Nekem is megvolt az olvasási válság, gimi elején megcsappant az olvasási lendületem, és sokáig nem vettem kézbe könyvet. Persze nekem is megvolt a Twilight, de nagy svungot az sem adott. Aztán valahogy a ezembe került az Obszidián, és arra sikerült rákapnom. Szinte faltam a folytatásokat, az utolsó részt még a nyaralásra is elcipeltem magammal, és sikerült egy délután alatt átszabnom rajta. Persze manapság már kicsit magasabbak az elvárásaim a könyvekhez, de még mindig mosolyogva nézek vissza a Luxenre.
Akkora benyomást tett rám, hogy ehhez készült a legelső kritikám is. (Csak óvatosan olvasni, én fogom a fejem néha miatta. Kezdetleges, na.)


A KÖNYV, AMI MEGVÁLTOZTATTA AZ ÉLETEM

George R. R. Martin - Trónok harca

Ide is tudnám írni az Üvegtrónt, de inkább a Trónok harcát emelem ki. Ez a könyv vezetett be a komolyabb fantasy-k világába, és úgy általában a nem ya-könyvekbe. Az első részt még a sorozat első évadának megnézése előtt olvastam el, mert fel akartam készülni az eretediből. Azóta is nézem és olvasom a sorozatot, a részek megvannak DVD-n, a könyvek meg két nyelven is. Nézem is nagy bőszen a végre megjelengető 8. és egyben utolsó évad részeit. A 7. évadról írtam is értékelést, itt olvasható.


A BŰNÖS ÖRÖM

Leiner Laura - Szent Johanna gimi

Nagyjából a Luxennel egy időben tombolt nálunk a Szent Johanna-láz. Páran lányok egy kupacban olvastuk, aztán jól kibeszéltük egymást között. Akkor még csak az első 7 rész jelent meg. És emellett egy darab rész sincs meg nekem, mindig kölcsönkértem valakitől. Emlékszem, mikor az utolsó rész volt megjelenőben, jártunk Rékával a könyvtárba, hogy biztosan mi kapjuk meg a friss példányt. Párszor újraolvastam már, büszke nem kifejezetten vagyok rá, de néha rám jön egy kis gimis nosztalgia.


A KÖNYV, AMIT EL KELLETT VOLNA MÁR OLVASNOM, DE MÉG NEM SIKERÜLT

J. R. R. Tolkien - Gyűrűk ura

Szégyen szemre a high fantasy-k alfáját még nem sikerült elolvasnom, pedig megvan magyarul és angolul is. Legalább nekiálltam az első könyvnek, és a feléig eljutottam, de nem bírtam tovább. Még alig voltam talán 14-15, nem a megfelelő idő volt egy ilyen masszív olvasmányhoz.
A filmeket persze láttam kismilliószor, a Hobbitot meg olvastam is, de azóta sem sikerült sorra kerítenem. De ígérem, nem marad el.


Ezek lennének a válaszaim a kérdőívre, ezennel felhívom a tisztelt érdeklődőket, hogy aki akarja, csinálja tovább.

Megígérni nem tudom, mikor írok legközelebb, kicsit sok a dolog, de egy bizonyos értékelés egészen biztosan lesz (előbb-utóbb). Ugyanis mindjárt indulok, hogy végre megnézzem a Bosszúállók - Végjátékot. Végre itt van ez is.

A legközelebbi, fogalmam sincs, mikori viszontlátásig:

Love, Kalamaj

2018. november 16., péntek

Infinity War értékelés - Stan Lee emlékére

Bizony, eljött az a pillanat is, hogy Stan Lee átköltözött Valhallába. Így összeszedtem magam, és végre kipréseltem magamból az Infinity War kritikámat, amit már május óta ígérgetek.

Még pár éve futottam bele először abba a posztba, hogy egyszer lesz egy Marvel film, ahol valami nem lesz rendben, és nem fogjuk érteni miért, csak a legvégén. Hiányozni fog belőle a Stan Lee cameo, és csak ennyi fog állni a stáblista végén, hogy Stan Lee emlékére. Akkor is, és azóta is, bárhányszor került újra elő a poszt, csak legyintettem, hogy ez esélytelen, sosem lesz olyan, hogy nincs Stan Lee cameo.

Hát, tévedtem.


95 év nem semmi. Ezalatt megteremtette azt a Marvel világot, ami mára millióknak nyújt nem csak kikapcsolódást, de bátorságot is. A hősei nélkül én is teljesen más ember lennék.

Azt gondolom, azzal a tudattal távozhatott, hogy a Marvel jó kezekben lesz ezek után is. Még végignézhette, ahogy az MCU meghódította az egész világot, és manapság már nem lehet elmenni mellette, a mainstream kultúra irányadója lett.

A képek ebben a posztban a búcsúztatására készült alkotások.

Az Infinity War pedig az eddigi Marvel univerzum csúcspontja, és a második kedvenc filmem ever. (Az első Bosszúállókat csak azért nem tudta lekörözni nálam, mert az volt az a film, ami először bevezetett a Mavel világba, ezért különleges helyet foglal el a szívemben.)

Több szempontból is igazi tetőpont, amit csak a jövőre érkező Avengers 4-nek lesz esélye überelni.

A történet különleges a Marvel filmek között, végre igazán érezni lehet a tétek súlyát. (Spoileres leszek, mindenkinek volt már ideje megnézni április vége óta.) Kifejezetten örültem neki, hogy nem győzelemmel zárult a film.

Vagyis hát nem örültem neki, szabályosan sokkos állapotban voltam utána, és nem tudtam megszólalni, még úgy sem, hogy sejtettem, hogy ez lesz a végkifejlet. De mint történetvezetési döntés, igenis a helyén volt.

Hiszen már a Polgárháborúban is megmondták, hogy széttagolódva el fognak bukni, erre öten hatfelé mentek. (Egyébként abban a jelenetben, mikor Stark hosszas gyepálás után végül meg tudja sebezni Thanos-t, nem csak én vélek felfedezni egy visszautalást a Vasember 2-re: Ha egy isten vérét fakasztod, az emberek felhagynak hinni benne.)

Thanos szerintem amúgy az egyik legjobb főgonosz. Mintha a Marvel eddig direkt visszafogta volna magát, hogy most az arcunkba robbantsa ezt a lila aszalt szilvát. Külön dícséret a háttérindokáért, nem pedig a képregényekbő átvéve a halált megszemélyesítő csajszit kergette.

Nagyon jól sikerült ezt az elképesztően sok szereplőt párhuzamosan mozgatni, a jelenlévők közül mindenki megkapta a megfelelő időt. Persze azért Sóyomszem hiányzott onnan, egyértelmű, hogy ő fél kézzel elbánt volna a ráncos állú szőlőszemmel.

Ha muszáj lenne, sem tudnék kedvenc jelenetet választani. Gamora halála, Steve Rogers és Thor bevonulása, Loki halála, Stark felpáncélozódása mind a célegyenesben vannak, mind különböző okokból, és mind ikonikus jelenetek.

Az egész végkifejletről meg ne is beszéljünk. Épp elég meme született már azóta belőle. Peter Parker pedig büszke lenne magára, hogy a halálából meme lett.

A filmzene is az egyik legjobb az MCU-ban. A CD-t rendszeresen végighallgatom, mikor épp kreatívkodok, és kell az ihlet. A krediteknél pedig, mikor a szépen elporladó főcím alatt megszólal az Avengers téma lelassított verziója, nekem mindig borsódzik a hátam.

A látványról pedig nem is kell szót ejteni. elképesztő, mennyit fejlődött a technika az elmúlt 10 évben az első Vasember film óta, pedig már az is nagyon szép volt. Az Infinity War nézése közben gyakran azt sem tudtam, hova nézzek. A 3D az utoljó centjéig megérte minden pénzét.

Szóval sok szempontból kiemelkedő a film. Most kivételesen visszafogtam a kontrollálhatalan fangirl-t ami ki szokott bukni belőlem, ha erről a filmről van szó, különben ez a poszt sokkal kevésbé lenne érthető.

Örülök, hogy Stan Lee még láthatta ezt. Hiányozni fog, és a cameói is a filekből. (Ha jól tudom, a Captain Marvel, az A4 és az új Pókember jeleneit már leforgatta, de utána ennyi volt.) 

Örökké ő fog maradni a Marvel nagypapafigurája, és nem hiszem, hogy egyhamar ki fog kopni a hatása a képregényekből és filmekből. Nem tiltakoznék, ha még egyszer ennyit kötünk maradt volna, de ne azon keseregjünk, hogy elment. Ünnepeljük inkább azt a hosszú és tartalmas életet, amit élt.

Nyugodj békében, Stan Lee, Valhallában találkozunk.

Excelsior!

2018. november 15., csütörtök

Keserédes búcsú - Kingdom of Ash értékelés

Aztamindenit, de régen nem sikerült posztot írnom. De most megint itt vagyok, hogy beszéljek arról a könyvről, amire idén a legjobban vártam. Mondhatom, talán egy könyvet sem vártam még ennyire, mint a Kingdom of Ash-t.

Ez az én két kis drágaságom.
A keményborítós kiadást már hónapokkal hamarabb előrendeltem, hogy biztosan időben itt legyen. Azonnal fel is adták már a megjelenés napján, de persze sosem voltam a türelem mintaképe, ha a rajongásom tárgyáról volt szó, így nem bírtam kivárni azt a két napot, míg meghozza a posta. Még aznap reggel elvándoroltam a legközelebbi könyvesboltba, és megvettem a puha verziót is (meg persze az ebook is ott csücsül már az olvasómon).

És aztamindenit, erre aztán megérte várni.


A most következő értékelésem egyértelműen elfogult lesz, hiszen imádom az egész sorozatot. Igyekeztem spoilermentesen tartani, hiszen magyarul még örökkévalóság, míg megjelenik, de innentől mindenki saját felelősségre olvassa tovább a bejegyzést.

A US kiadás tényleg
fényes papíron van,
így rendesen aranynak
néz ki.
Szóval a végéhez ért az Üvegtrón sorozat, és még egy utolsó nagy durranással búcsúzik. Ha összegeznem kell, ez a kötet fájt a legjobban az egész sorozatból. Az előző részekben is voltak sokkoló jelenetek, az Empire of Storms-nak meg az utolsó 200 oldala volt fájdalmas, de a KoA az elejétől a végéig a markában tartotta a szívem, és nem restellt rendszeresen csavarintani rajta egyet. Végigrettegtem az egészet.

Még könyvön nem pityeregtem ennyit. Nem vagyok valami sírós, de itt rendszeresen eredtek el könnyeim. A stresszszintjem azon a mértéken úszott, mint mikor már csak egy hét van hátra az egyetemen a szemeszterprojekt leadásáig.

Nem véletlen ez az arany borító, van ilyen nagylélegzetű és felvágós a könyv is. (Mikor először megláttam, hogyan fog kinézni, majdnem beájultam az asztal alá.) Az eddigi részek is színesek voltak, de inkább komolyabb-sötétebb palettán mozognak.  Ez meg kivilágít a polcomról.

Élőben talán jobban tetszik
 a fehéres UK verzió.
Történetileg is az egyik legerősebb lett a sorozatból. Az Empire of Storms-szal is az volt a bajom, hogy hiába van ott az az utolsó 200 oldal lélekfacsaró izgalma, ha az előző 600 elég lassú (néhány felvillanást leszámítva) hozzá képest.

Itt viszont konstans volt az izgalom. Látszik, hogy ez a lezárás, és még megannyi szál várt elvarrásra, nem is lett volna idő üresjáratra. Nem tudtam, hogyan fog ennyi mindent ebbe a majdnem 1000 oldalba belepréselni, de összejött.

Kellett is a sok párhuzamos szál, hogy kitárgyaljuk az eseményeket. Jól kiegészítik egymást, és bár szerintem időben nem mindig vannak teljesen szinkronban a dolgok, de nem annyira zavaróak ezek az elcsúszások, narratívailag pedig szükségesek. Ezek a szálak végül pedig összefolytak, és na én ott hagytam el az állam. 

A hátlap az egyik legszebb
A másik dolog, amitől kicsit tartottam, az az egymillió szereplő párhuzamos mozgatása. Eddig is sokan voltak már ebben a sorozatban, de mostanra érte el a tetőpontját. Ez meg is látszik néhány kevésbé nélkülözhetetlen szereplőn, például Gavriel és Vaughan szereplési ideje is megsínylette ezt. Megértem, hogy nagyon nehéz ennyi szereplőt mind az őket megillető ideig a figyelem középpontjában tartani, de hát na, egy kicsivel többet szívesebben láttam volna belőlük is.

Igazából nem tudnék kedvenc eseményszálat választani, mert mindegyik másképp remek. Talán Dorian történetét élveztem a legjobban, mert egy új oldaláról ismertem meg a kis idiótát. Legszívesebben párszor fejbe is vertem volna közben, de attól függetlenül nagyon élveztem figyelni, ahogy lavírozik, végre egyszer Aelin vagy Chaol vagy az apja ráhatása nélkül.

A történet végéről nem fogok beszélni, mert nagyon spoileres lenne. Mindenesetre annyit elmondhatok, hogy nagyon jól lett összerakva, és volt, mikor szó szerint vertem a matracom, annyira epic lett néhány jelenet. Máshol pedig sírtam, néha fájdalmamban, néha örömömben.

A Rémkulcsok (asszem ez a magyar megfelelője) és a Kapu problémája is okosan lett beleszőve a körülötte folyó minden másba. Tartottam tőle, hogyan lesz összevonva Erawan/Maeve és a kapu, mint a két nagy fő konfliktus, de pont elég hely volt hagyva mindkettőnek.

Íme az én kis Maas-díszpolcom. Az Assassin's Blade és a
Catwoman épp nincs rajta, mert azok a koliban voltak
 a kép készültekor, de ők sem hiányoznak ám.

A legvégén pedig abszolút elégtétellel hagytam ott a könyvet. 

Akkor tudatosult bennem csak igazán, hogy tényleg vége, mikor az epilógus utolsó mondatait olvastam.

És hogy miért keserédes a cím? Sírtam, nevettem, rettegtem, az izgalomtól ordítottam a könyv olvasása közben. És mikor a végére értem, elhullajtottam még pár könnycseppet, mert egy szeretett történet lezárult.

Az Üvegtrón sorozat volt az egyik, ami megszerettete velem a fantasy-műfajt, és a rajongásom azóta is tart. Mikor először a  kezembe vettem a legelső kötetet, nem hittem volna, hogy ekkora kedvencet találok, a rajongói csoportokon kereszetül pedig megismerek egy csomó embert, akik pont ennyire szeretik Maas könyveit, mint én. Szóval örökké egy fontos pont marad az Üvegtrón az életemben, még ha nem is lesz több új rész. És biztosan nem ez volt az utolsó újraolvasás.


Egyébként most írás közben a Legendás állatok zenéjét hallgattam, és tökéletesen passzolt a hangulatomhoz. Este ugyanis megyek megnézni a Grindelwald bűntetteit, szóval arról is hamarosan lesz egy rövid értékelés.

A hét legnagyobb, és legszomorúbb híre viszont, hogy meghalt Stan Lee, a Marvel lelke. Az ő emlékére végre összeszedem magam, és holnap megírom az Infinity War kritikám. Szóval igen, ez így a búcsúzás hete lett.

Addigis nyugodt csütörtök reggelt mindenkinek.

Love, Kalamaj

2018. szeptember 11., kedd

Augusztusi bevásárlótáska

Na, szégyen szemre vége lett ennek a nyárnak is. Nekem ugyan még szerencsém van, mert az egyetem csak októberben kezdődik meg úgy istenigazából, de már nekem is el kell kezdenem készülni.

Viszont az augusztus igazán termékeny hónap lett, sikerült végre olvasnom egy nagyobb halmot, és nagyban bővült a polcom is.

A legnagyobb összetartozó halom egyértelműen az új Üvegtrón kupacom. Őrült gyűjtő módjára célom, hogy birtokoljam a sorozatot minden nyelven, ahogy csak megértem. Eddig megvolt már magyarul és angolul, és most megszereztem németül is. Most az Empire of Storms-ig csücsülnek a polcomon, németül a Tower of Dawn szeptember végén jelenik meg.
Előrendeltem mellé már angolul a novemberben esedékes Gyűjtői kiadást, és csináltam egy Aelin egyedi Funko figurát is.
Egyébként még áprilisban tartottam itt tematikus hetet Maas könyveiből, ha érdekel, itt elérhető.

Ha pedig tematikus hét, akkor mindenképpen meg kell említenem az augusztus utolsó hetében történt blogszülinapi hetem, ahol a Harry Potter könyveket vettem sorra, a bejegyzések elérhetőek itt.

Én nagyon élveztem, hogy ilyen intenzíven foglalkozhattam még egy nagy kedvencemmel, nem csak a könyvkritikákkal, hanem filmekkel és egyéb témába illő mellékszálakkal is, például filmzene vagy a Pottermore rejtelmei.

Még egyszer gratulálok Falusi Barbarának, aki a Bölcsek köve 20 éves jubileumi kiadását nyerte a Griffendél színeiben.

Lesz még hasonló extravaganza a blogon, de egyenlőre még nem tudom, mikor, vagy miről.

És akkor a normál kerékvágás, avagy miket szereztem amúgy még augusztusban:
Victoria Schwab - Egy kegyetlen dal (barátnőmmel fel kellett ugarnunk Pestre, és ha már ott voltunk, nem lehet eljönni vásárfia nélkül)
Morgan Rhodes - Lázadók tavasza (Falling Kingdoms 2.)
Cinda Williams Chima - Flamecaster (magyarul is megjelent, Lángvető címen, de én angolul szereztem meg a sorozat meglévő részeit)
Cinda Williams Chima - Shadowcaster
Cinda Williams Chima - Stormcaster
Cinda Williams Chima The Demon King (ez meg az előző sorozat egy másik ága, a mostani szereplők szüleivel)
Sarah J Maas - Catwoman Soulstealer (DC Icons, angolul, írtam is róla, itt olvasható)
Leigh Bardugo - Wonder Woman Warbringer (DC Icons, angolul)
Marie Lu - Batman Nightwalker (DC Icons, angolul)
S. J. Kincaid - A kárhozott (ezt olvasom éppen)
Victoria Aveyard - A Király ketrece (Vörös királynő 3.)
Mark Lawrence - A széthullott birodalom (a teljes trilógia egyben)

Ezek közül leginkább azokat olvastam el, amik angolul vannak. Egyenlőre akkora a TBR (to be read) listám, hogy a többire nem tudom, mikor fog sor kerülni, először megpróbálok a régiek közül is leapasztani párat.

Filmek terén sokat most nem haladtam, újranéztem az Infinity War-t (tudom, tudom, még mindig tartozom egy véleménnyel róla), és a Legendás állatokat (vélemény itt), de kb ennyi is.

Amivel viszont nagyobbat alkottam, az az Agymenők maratonom volt. Az első 10 évad fenn van Prime-on, így azt választottam ki egy kis kikapcsolódásnak. De valahogy kettőt pislantottam, és el is tűnt mind a 10 évad. A 11.-et is megnézem majd valamikor, mielőtt kijönne a 12., ami egyébként az utolsó lesz, végül ezt a sorozatot is elkaszálták. Remélem azért egy méltó befejezést összehoznak neki.

Szeptemberben tervezem behozni a lemaradást, és megnézni a Fiúknak, akiket valaha szerettem új filmadaptációját, de a friss megjelenések közül a többi nem annyira piszkálta meg a kíváncsiságom. Egyenlőre azt sem tudom, mit hogyan fogok szeptemberben a tanulás mellett csinálni, szóval egyenlőre nem ígérek semmit.

Ennyi lenne az augusztusi bevásárlótáska. Remélem azért a szeptemberem is ilyen termékeny lesz, és legalább még ennyit le tudok majd tudni a listámból. Hamarosan újra jelentkezem, addigis szép későnyári időt.

Love, Kalamaj

2018. szeptember 3., hétfő

Harry Potter - hét utószó: a játék nyertese

Jó kis hét volt az előző, enélkül nem foglalkoztam volna ilyen mélyenszántóan a varázslóvilággal. A hozzá tartozó nyereményjáték is sikeresen lezárult, (és bár most nem érkezett annyi jelentkezés, mint a Maas-héten), most is tudtam nyertest hirdetni.

A nyertes pedig Falusi Barbara lett, aki a Bölcsek köve keménytáblás kiadását választotta, a Griffendél színeiben.

Szokás szerint a sorsolás az öcsém által történt meg, a neveket egy-egy cetlire felírva vakon húzott egy szütyőből. Megint nem tuda, mik is vannak a lapokon, így csakis a szerencse játszott közre.

Barbara ezt a képet küldte a játékra, a kedvenc kötetével és jópár igazán király potteres relikviával:


Gratulálok neki a győzelméhez, hamarosan érkezik a nyereménye a postával.

Ezennel lezárom a Potter-hetet, innentől megy tovább a szokásos rend szerint az élet a blogon. A következő poszt az augusztusi bevásárlótáska lesz, előre láthatóan szerdán. Nem ez volt az utolsó tematikus hét sem itt, de még nem tudom, mi lesz a következő témája. (Tippeket elfogadok.)

A legközelebbi viszontlátásig:

Love, Kalamaj

2018. szeptember 2., vasárnap

Harry Potter - hét 7/2: music & memes

Utolsó nap, utolsó bejegyzés. A végéhez érkezett a blogszülinapi hét, és úgy gondoltam, vezessük le egy kis nevetéssel. Ugyan a sorozat fokozatosan egyre komolyabb hangvételűvé vált, ez nem akadályozta meg a nethuszárokat, hogy további meme-eket gyártsanak hozzájuk. A következőkben egy kis válogatást szemeztem össze, hozzájuk társítva fanartokkal és a kedvenc filmzenéimmel.

Igazi klasszikus, már biztos sokan
találkoztak ezzel. Ezt fordítani most nem fogom,
a dalt ismeritek, és magyarul nem jön át a vicc.

Mindent megadnék egy Tekergők sorozatért.
Addigis itt van a töménytelen mennyiségű rajz helyette.
Anum Malik munkája
alessiajontruflo több hasonló képet is készített róluk,
egyszerűen tüneményesek.

Az első három film zenéjét John Williams szerezte, az az ember, akitől többek között olyan ikonikus művek származnak, mint a Star Wars, a Jurassic Park, a Schindler listája, az E.T. vagy az Indiana Jones. Szóval várható volt, hogy jó kezekben lesz a film.
Az egész sorozatból a legkedvesebb darabom is tőle származik, természetes Hedwig témája, a szám, amiről bárki azonnal felismeri, hogy ez a Harry Potter.


Szeretek én bármit, ami tartalmaz Marvel utalásokat.
Ez a meme két nagy kedvencemet ötvözi.
Voldi: Van egy seregem.
Harry: Nekünk meg orrunk.
deakazu montázsa a Félvér herceghez
Úgyis ma volt terítéken a Halál ereklyéi, íme hozzá egy kis vizualizáció.
uknow_who alkotása

Az Azkabani fogolyból származik a második kedvenc darabom, amihez van egy kis személyes kötődésem is. Egyik diáknapon még gimiben a Harry Potter-t kaptuk témának, és nyitánynak előadtuk a Varázs, varázs című dalt (utána még volt ám egy 15 perces műsor). Alavetően mindenki vicces produkciókkal készült, nagy volt a tornateremben a hangzavar, de mikor kiálltunk csatarendben, és megszólaltunk, azonnal kuss lett. Teljesen úgy szólt, mint ebben a videóban (lévén 20 lány és 4 fiú volt az osztályban), és mondanom sem kell, magasan mi nyertünk, az egyik legjobb produkció, amit az amúgy is jó műsoros osztályommal összeraktunk.


Az a kínos pillanat, mikor nem veszed észre,
hogy te vagy a pótkerék.
Ez a legszebb Lupin és Tonks fanart,
amit valaha láttam, nagy pacsi érte
tropicalraccoonnak.
Slughorn partija, ahol Neville pincérkedett.
A filmekben is nagyon eltalálták a professzort.
Twiggi McBones rajza

Harmadjára a Halál ereklyéiből a roxforti csata aláfestő zenéje. Nagyon szeretem, mert annyira más, mint a hangulata, mint a többi Potter-zenének, de mégis jellegzetes, és töéletesen aláfesti a jelenetet. Már attól is futkos a hideg a hátamon, mikor csak hallgatom, mikor pedig ott van mellette a kép is, na az aztán odavág. A negyedik résztől már nem Williams szerezte a zenét, a Halál ereklyéi mindkét része Alexandre Desplat nevéhez köthető. Összességében nem olyan nagyon ikonikus, mint a korábbiak, kivéve ezt a tételt, mert ez egy igazi mestermű lett.


*McGalagony elveszti Dunledore-t a tömegben*:
A Mardekár nyeri a házak közötti versenyt!
Dumbledore: Húszezer pont a Griffendélnek!
McGalagony: Megtaláltam.
Az a drága jó Ford Anglia...
Szintén uknow_who munkája.
Az arany hármas, taratjah elképzelésében.
A Tűz serlege zenéje tetszik nekem a legjobban a nyolc (hétésfél?) film közül. Partick Doyle szerezte, tőle származik például a Thor jellegzetes témája is. Ahhoz hasonlóan a Harry In Winter is magasreptű, dallamos, felemelő hangulatú tétel, amit bármikor el tudok hallgatni, ha egy kicsit álmodozni akarok.


Voldi: Avada Ked-
Hermione: Még a végén kiszúrod valaki szemét.
És különben is, rosszul mondod.
Dylan Pierpont elkészített egy egész sor alternatív
borítótervet a könyvekhez, elképzelve, hogyan
nézhetnének ki, ha horrortörténetek lennének.
Bölcsek köve

Titkok kamrája

Azkabani fogoly

Tűz serlege

Főnix rendje

Félvér herceg

Halál ereklyéi

A Legendás állatok és megfigyelésük ugyebár Amerikában játszódik, így kicsit a zenei hangulata is más lett. A főtéma egyesíti a klasszikus Hedwig-témát a Bölcsek kövéből és a saját stílusát. Ehhez a filmhez is sikerült egy nagy nevet szereniük, James Newton Howard a felelős Nolan Batman-filmjeiért, a Demónáért, több M. Night filmért és egyébként a Space Jam-ért is.



Végezetül pedig egy infografika, miért olyan király Remus Lupin. Mert az.

1. Mindig van nála csoki, és meg is hajlnadó osztani.
2. Ő egy vérfarkas, ami elég menő, nem?
3. Ő egy jófiú.
4. Erős varázsló.
5. A Harry-t védő testőrség tagja.
6. Ráadásul totál leveri Malfoy-t a Rejtélyügyi Minisztériumban.
7. Ő az egyik Tekergő, és a Tekergők Térképének társszerzője.
8. Roxforti ideje alatt Peeves-nek és Pitonnak is bemutat... Király!
9. Intelligens.
10. Ő volt a legjobb Sötét varázslatok kivédése tanár, aki valaha tanította Harry-t,
és valószínűleg az egyetlen, aki nem támadta meg... nos, nem szándékosan.
Hú, jó kis hét volt ez. Ilyen töményen még soha nem foglalkoztam a Harry Potter sorozattal, és ez csak tovább erősítette a felé irányzott szeretetem. Remélem nektek is tetszett, és legalább olyan jól szórakoztatok közben, mint én. Ne feledjétek, ma éjfélig lehet jelentkezni a nyereményjátékra, holnap pedig sorsolok.

Nem véletlenül ilyen nagy siker ez a sorozat. Hatalmas, kidolgozott világ, szerethető, megérthető szereplők, egy elképesztő történet, két csipet varázslat, és az a csoda, hogy jól sikerült adaptációk támasztják alá a kevésbé olvasós embereknek is. Persze ez sem tökéletes, de meg lehet tanulni élni a hibáival, mellette sokkal nagyobb súlya van a sok jó dolognak. Nekem biztos nagy kedvencem fog maradni. Örökké.

Love, Kalamaj